Galambfalvi tapasztalat: álomból könnyen lehet valóság

– Mi az, amire a legbüszkébb eddigi megvalósításai közül?

– 2004-ben vált le Galambfalva Bögöz községről, akkor választottak először polgármesterré. Akkor nem tudtam, mire vállalkozom, de azóta sem bántam meg a döntésemet. Voltak problémáim a közösségen belül, de hála az isteni gondviselésnek, mindig talpra tudtunk állni. Jóleső érzéssel tölt el bármi, a legapróbb beruházástól a legnagyobbig, amit közösségemért meg tudtam valósítani. Legyen szó egy kis kerekes kútról, amit megépítettünk, vagy éppen a másfél millió euró értékű beruházásról, melynek során egyebek mellett az utcákat aszfaltoztuk le. Ugyanakkor örülök, hogy kialakult egy nagyon erős közösség Nagy- és Kisgalambfalván is. Ez főleg az egyházakkal való jó viszonyunknak köszönhető, illetve a közösségi rendezvényeknek, ahol el tudunk beszélgetni az emberekkel. Az emberekkel való kapcsolattartás elengedhetetlen.

– Nagyon sok fejlesztés megvalósult Önöknél, például az utak leaszfaltozása, az intézmények felújítása, az ifjúsági lakások megépülése. Minek köszönhető ez a fejlődés?

– A lényeg, hogy szívvel-lélekkel, nagy ambícióval végezzem a munkát, amire vállalkoztam. Noha azt nem lehet megoldani, hogy ne legyenek haragosok, az embereket magad mellé kell sorakoztatni, kerülni kell az ellenségeskedést. Szükség van egy jó csapatra is: a helyi alkalmazottakra, illetve – még ha sok embernek ez nem is tetszik – parlamenti képviselőkre. Ez persze még nem elég, hiszen anyagiak is kellenek a megvalósításokhoz. A legtöbb pénzt az Európai Uniónál tudtuk megpályázni, de jelentős összeget kaptunk a kormánytól is.

Életrajzi adatok
Gyerkó Levente 1967. február 27-én született Nagygalambfalván. Tanulmányait az udvarhelyi Bányai János Szakközépiskolában végezte. Először Székelykeresztúron állt munkába, ahol hét évig dolgozott villanyszerelőként, majd otthon gazdálkodott. 1998-ban az udvarhelyi Eötvös József Szakközépiskola által működtetett tangazdaságban talált munkát, 2004-es polgármesterré választásáig. Mai napig hobbija az állattartás és a mezőgazdaság.

– Hol tart a szennyvízhálózat megépítésével kapcsolatos projekt?

– A szennyvízhálózati rendszer elkészült, mindenkinek a portájáig vittük a vezetékeket, de még nem történt meg az átadás. Vannak még javítanivalók, hiszen az elmúlt években végzett munkák során a rendszer feltelt hordalékkal. Ezt ki kell mosatnunk, rendbe kell tennünk, és elkezdődhet a működtetés.

– Tudjuk, hogy például „Vadgalmbfalván” elég nagy számú romaközösség él. Mennyire lehet kezelni őket?

– Határozott fellépéssel, illetve pénzzel lehet irányítani őket. Nálunk úgy van, hogy aki nem dolgozik, nem kap szociális segélyt sem. Csak azt kérem tőlük, amire a törvény is kötelez. Nem is egyet küldtem el azért, mert nem dolgozott. Évek alatt elértem azt, hogy ha mondjuk kilenc órára berendelem őket a hivatalhoz, akkor kivétel nélkül ott vannak. Természetesen az elvégzett munkát is ellenőrzöm. Szerencsére az utóbbi időben a kisebb lopásokon kívül nem volt más probléma velük, amennyire lehet, visszafogjuk őket. A politikum nem figyel kellőképpen arra, hogy miközben egyre több a roma, nem járnak sem óvodába, sem iskolába. Vagy csak nagyon kevesen. Erre az lenne a megoldás, ha nem adnánk társadalmi segélyt annak, aki nem járatja iskolába a gyerekeit. Vadgalambfalván is ott van legalább száz gyermek és ugyanannyi felnőtt, akik a szó szoros értelmében analfabéták. Ha őket nem taníttatjuk, akkor húsz év múlva csak többen lesznek. Ez pedig az ország kárára van. A Caritasszal közösen próbálkozunk délutáni oktatás megszervezésével, aki eljön, annak biztosítanánk meleg ételt. De aki délelőtt sem jár iskolába, vajon délután el fog-e jönni? Az étel sem érdekli őket...

– Sok településen probléma a birtoklevelek kiadása. Önök hol tartanak?

– Szerencsére az itt lakók több mint kilencven százalékának kiadtuk a birtokleveleket, a parcellázások, valamint a telekkönyvezés van hátra. Akik nem kapták meg, azok többnyire elszármaztak innen és nem foglalkoztak a kérdéssel. A birtoklevelek kiadását már akkor megkezdtük, amikor Galambfalva különálló község lett. Reméljük, hogy jövőre a telekkönyvezéseket is el tudjuk indítani.

– Milyen tervei vannak az elkövetkező évekre?

– Folyamatban van az új óvoda építése, amit a Világbank finanszíroz. Azt szeretném, ha a tizenhat család minél hamarabb beköltözhetne az ifjúsági lakásokba, ami remélhetőleg novemberben meg is történik. Van egy egymillió eurós projektünk a még kövezett állapotban lévő utcák leaszfaltozására, járdák építésére és patakmeder-szabályozásra. Hamarosan elkezdjük a közbeszerzési eljárást is. Ezekenkívül előkészítettünk két uniós pályázatot a mezei és az erdei utak leaszfaltozására. Fel szeretnénk újítani a kis- és a nagygalambfalvi kultúrotthont, valamint a nagygalambfalvi iskolát is. Szeretnék egy korszerű strandot építeni, valamint egy állatsimogatót és egy kalandparkot. Ezek talán a környékbeli turistákat is vonzanák. Noha ez még csak álom, tizenhárom év polgármesterség alatt sokszor megtapasztaltam, hogy az álomból könnyen lehet valóság.