Fagyos időjárás, szúrós bokrok és puskadörrenések Etéd határában

Szombat reggel a Székely Vadászkürt Egyesület kürtjeinek hangja jelezte a Hubertus Vadásztársulat által immár ötödik alkalommal megszervezett jótékonysági hajtóvadászat kezdetét. Rákosi László, a társulat elnöke köszöntőjében rámutatott, a magyarországi hagyományokat követő

„Tisztelve a vadászat hagyományait és a természet iránti szeretetet, ne felejtsük el azokat sem, akiknek jól jön a támogatásunk” – fogalmazta meg a lényeget.

A biztonság a legfontosabb

Fazakas Attila, a vadásztársulat igazgatója felvázolta, ezúttal is az Etéd határában lévő Fatörés nevű részen zajlik az akció, amely során rókát, aranysakált és vaddisznót lőhetnek a vadászok. Azt azonban kihangsúlyozta, hogy

A hasonló eseményekkor megszokott módon, az igazgató felhívta a figyelmet, hogy csak a vadőr által kijelölt helyre érve lehet betölteni a puskákat, ám azokat ki is kell üríteni a távozás előtt. Csak az előre meghatározott irányba lehet lőni, jól beazonosított célpontokra.

Fontosnak ítélte nyomatékosítani azt is, hogy a vadászok lehetőleg engedjék békésen távozni a hajtók által megriasztott medvéket a területről, ha egy példány netán feléjük futna, akkor hívják fel a nagyvad figyelmét a jelenlétükre. Ezt követően balesetmentes vadászatot kívánt az igazgató.

Mit támogatnak?

Egy meglehetősen rossz állapotban lévő, néhol szúrós kökény- és csipkebokrokkal benőtt földúton indultunk el a számunkra kijelölt helyre, terepjárókkal. Útközben még lehetőségünk volt beszélgetni Fazakas Zsolttal, a társulat egyik csoportfelelősével, aki oroszlánrészt vállalt a szervezésből. Tőle tudjuk, hogy a tavalyi 600 lej helyett idén 750 lejt (vagy 150 eurót) kellett befizetniük a mozgalomhoz csatlakozó vadászoknak. Talán ennek és a rossz gazdasági helyzetnek is betudható, hogy a győzködések ellenére

Gyakorlatilag mintegy száz támogatótól kaptak pozitív visszajelzést. Fazakas ennek ellenére reméli, hogy az általuk szervezett adománygyűjtési akció ragadós példa lesz mások számára is.

A társulat igazgatója azt is elmondta a Székelyhonnak, hogy összesen 46 vadász jött el az eseményre, többnyire Székelyföldről származik, de akadt olyan is, aki Kolozs vagy éppen Szeben megyéből, Magyarországról, Ausztriából, vagy Németországból érkezett.

Beszélgetésünkkor még nem tudta pontosan megmondani, hogy mekkora összeget sikerült összegyűjteni, hiszen többen vannak, akik nem jöttek el a hajtóvadászatra, de támogatják azt, és utóbbiak közül még nem mindenki küldte el a megígért pénzt. A felajánlásokból egyrészt

Utóbbi intézmény maga döntheti el, hogy milyen felszereléseket vásárol a pénzből.

korábban írtuk

Vadászok fogtak össze a székelykeresztúri kórházért

Hatvanötezer lej gyűlt össze a Hubertus Vadásztársaság által korábban szervezett jótékonysági vadászaton, amiből számos orvosi eszközt vásárolhattak a székelyudvarhelyi kórház székelykeresztúri kirendeltségének. Ezeket adták át csütörtökön.

A fagyos domboldalon

Minket Vass Ferenchez, a hajtóvadászatra kijelölt terület csoportfelelőséhez osztottak be, aki egy általunk tavaly óta jól ismert szeles dombgerincen állította meg a terepjárót. Bizakodónak tűnt a vadászat eredményességét illetően, hiszen – mint mondta – az elmúlt egy évben nem volt hajtás a területen, csendben szaporodhattak a vadak.

Előző este ráadásul a vadkamerája filmre is vett egy vaddisznócsordát, amely egy, a bokrok között lévő szóró-etetőnél táplálkozott. Ugyanakkor azt is megjegyezte, a jó előjelek ellenére nem garantált a siker, hiszen a vaddisznókat nem lehet kiszámítani.

Minden esetre reménykedve álltunk ki a dombgerinc egyik, tisztásra néző részére, ahol mintha nem lett volna elég a –5 Celsius-fokos hőmérséklet, lassan erősödő, fagyos szél is fújdogált. A föld kőkeménnyé fagyva, a távolabbi fákat zúzmara fodrozta. Habár jól fel voltunk öltözve, csontig hatolt a hideg.

Lassan hallani kezdtük a távolból a hajtók kiabálását és a kutyák csaholását, így tudtuk, elkezdődött a vadászat. Olykor egy-egy puskalövés is megtörte a csipke- és kökénybokrok között áttörő emberek által keltett zajokat, de vadakat csak nem láttunk. Három óra múlva már szinte elviselhetetlenné vált a fagy, de a helyzet nem változott. Ekkorra értek hozzánk a hajtók, így lemondhattunk minden reményről a vadak megpillantását illetően. Noha többen láttak vaddisznókat, mégsem sikerült kihajtani a csordát a sűrűből. „Ez ilyen, fiúk, a vadászat nem mindig zárul sikerrel, de örüljünk annak, hogy senki sem sérült meg” – fogalmazott Vass.

Csak nem maradt üresen a plató

Már szinte leértünk a domboldalról, amikor Vass Ferencnek szóltak, hogy mégis sikerült elejteni egy vaddisznót, amit ki kellene hozni a sűrűből. Az elpusztított süldőt egy bebokrosodott útra húzták ki a vadászok, ezt kellett megtalálnunk. Szerencsére Sánta Mihály vadőr helyismeretével nem volt gond, így egy nádason, illetve a szúrós bokrokon áthatolva előkerült a vaddisznó. Ezt hamar a terepjáró platójára tették, és már indulhattunk is vissza Etédre.

Az ottani kultúrházba visszaérő, átfázott vadászokat forró szarvaspörkölttel fogadták a szervezők. Az esemény zárásaként Erdős Róbert operaénekes és Ambrus Sándor zongoraművész műsorát hallgathatták meg a résztvevők, akiknek előadása szintén a felajánlások részét képezte.