Embertársaik segítségére utalva

2005 márciusában indult Bálint Margit peres ügye, ugyanis a Tompa László utca 13. szám alatt még 1997-ben, majd 1998-ban megvásárolt két lakrész tulajdonjogáért beperelte őt B. A. „A 112-es törvény értelmében az államosított lakásokban élők elsőbbséget élveznek másokkal szemben, ha meg szeretnék vásárolni az általuk lakott ingatlant” – magyarázta Margit néni. Ennek értelmében a nyugdíjas nő és fia, Tamás megvásárolták az 55 és 40 négyzetméteres lakásokat, 2005-ben azonban perre hívta őket egy bizonyos B. A., mondván, hogy jogtalanul élnek az ingatlanban. „A telken lényegében három lakrész van, az ingatlan eredeti tulajdonosa egy sepsiszentgyörgyi idős hölgy, akivel több mint hat éve vette fel a kapcsolatot B. A., felhatalmazást kérvén, hogy az államosítás után kártérítést követelő tulajdonos ügyét képviselje Udvarhelyen. Időközben azonban valahogy az ő nevére íródott az ingatlan” – avatott be a részletekbe Papp Géza, Bálint Margit „szekérhúzója”, segítője.

Az esetet hat és fél éves pereskedés követte, melynek eredményeként a Bálint család végül visszakapta az ingatlanokat. 2012. május 15-ei keltezéssel azonban hivatalos levél érkezett Bálinték postaládájába: az udvarhelyi bíróság 950 lejes perköltséget követel, illetve 800 lejnyi bírságot szabott ki a törvények be nem tartásáért. „Fiamat tavaly karácsonykor ki akarták lakoltatni, hamis vádakkal illettek, és miután nem engedtem be az udvarra azt a személyt, aki el akarta lopni fejünk felől a tetőt, rám róttak ki büntetést” – panaszolta a nyugdíjas asszony. A figyelmeztető levél szerint a bírságot augusztus 5-éig kellene kifizetni, amennyiben ez nem történik meg, börtönbüntetés vár Margit nénire. „Éhhalálra vagyok ítélve, ha a kicsi nyugdíjamból kifizetem a büntetést, ha meg nem, akkor a börtön vár rám” – tette hozzá.

A két nyugdíjas a nyomorúságban talált egymásra, állítja Papp Géza, megegyeztek, hogy segítenek egymáson. „A per során be kellett látnunk, hogy Romániában igazságszolgáltatást az kap, akinek pénze van. A bíró Marosvásárhelyen meg is jegyezte: ez kamuper” – mondta Géza bácsi. Egyébként Bálint Margit 23 évet dolgozott cipőfelsőrész-készítőként a szövetkezetben, mivel ezek után is meg kellett élni és gyereket kellett nevelni, tökmag- és pattogtatottkukorica-árusításba fogott. „Mindig azt mondtam, hogy dolgozni nem szégyen, de úgy néz ki, Udvarhelyen lopni sem szégyen” – tette hozzá keserűen az asszony.

A sokak által ismert nyugdíjasok tehát a székelyudvarhelyiek segítségét kérik: aki átérzi nyomorúságukat, ha teheti, segítsen nekik.

A segíteni akarók a RO46VBBU2511HR1499281101 – EUR, illetve a RO11VBBU2511HR1499282701 – RON számlaszámokra utalhatnak, illetve „Jó tökmag” jeligével személyesen kézbesíthetnek pénzadományokat.