Megérintették, simogatták, sétáltatták az afrikai oroszlánkutyát, megismerték a kutyás szerszámokat, eszközöket és a parancsszavak fontosságát. Oldódott szorongásuk, sokat nevettek, miközben fejlődött empátiaképességük az oklándi elhelyezőközpontban, illetve a faluban élő gyermekeknek.

Nagy várakozás előzte meg Sidnek, a vadászkutyának és gazdijainak, Zöldi Emese pszichológusnak, illetve Bene Lászlónak az érkezését. A nap kis csodái közül kiemelkedik, hogy nem lankadt a gyermekek lelkesedése, tettrekészsége a foglalkozás óráiban, illetve hogy mennyit gazdagodott szókincsük. Még a faluból érkező felnőttek is sok ismerettel, érzelemmel gyarapodtak.

Érintés, mozgás, lazítás

A figyelmet végig fenntartotta, hogy tudták, engedelmességi vizsgája van a hároméves kannak, amit be is bizonyított. Szinte versengtek a gyermekek, hogy el ne vétsék a vezényszavakat: jobbra, balra, előre, hiszen Sid „vezette” a kiscsoportokat. Közben észrevétlenül megtanulták a kutyákkal való helyes bánásmódot. Empatikusan működtek együtt a fogyatékkal élők az egészséges gyermekekkel, drukkoltak egymásnak a pontszerző játékoknál, miközben fejlődött érzékelésük, észlelésük, emlékezetük, figyelmük és gondolkodásuk. A szerepjátéknál begyakorolták a kutyás eszközök használatát, maguk között osztották el a feladatokat, amelyek a nagy- és finom mozgások koordinációját segítették. Az egyensúlyérzék-fejlesztő játékoknál sok más készségükre és gyorsaságukra is szükségük volt. Természetesen voltak olyanok is, akik előbb ódzkodtak a kutya érintésétől, de a legutolsó játéknál már arra voltak büszkék, hogy „átugrott fölöttem a kutya”.

A közös játék jegyében

A Sérültek közösségi életének elősegítése kutyával című program fő célja volt a gyermekvédelmi rendszerben, illetve a családban nevelkedő sérült és egészséges gyerekek közös részvétele úgy, hogy a helyi közösséget is bevonták. A terápiás kutya segítségével motiválták a különböző fejlettségű és élethelyzetű gyermekeket a közös, játékos tevékenységekre, miközben kapcsolatot teremtettek egymással. A kutya eszközként volt jelen, pszichológus irányította a tevékenységeket az egyenlőség és az egymásra figyelés, a közös játék és a metakommunikáció jegyében. A kültéri csapatjátékokat interaktív beszélgetés követte kapcsolatteremtésről, egymás elfogadásáról, a közösségi életről és higiénés szokásokról.

Gondoskodás

A kutya mint aktív társ és csapattárs a részt vevő diákokból kialakított vegyes csoportokban a csapatszellemet erősítette, illetve a másság elfogadását könnyítette. Az elhelyezőközpontban nevelkedő gyerekeknek ugyanis szükségük van olyan programokra, ahol alkalmuk adódik az önmegvalósításra, sikerélményekre, ami hozzájárulhat egészséges énképük kialakulásához. A felzárkóztató programon a központ sérült diákjainak – akik a külön tanintézetként működő speciális szakiskolába járnak – alkalmuk volt közös tevékenységre a családban élő, egészséges gyermekekkel. Ők maguk foglalták össze élményeiket, megtanulták, milyen kellékek szükségesek a kutyatartáshoz, hogyan kell gondját viselni az ebnek és egymással is törődni. Sok újdonságot láttak-hallottak a kutyáról, játszhattak vele. Sid jutalomfalatokat kapott, a gyermekek közösen fogyasztották el a felnőttek ajándékait.