Egymásra utalva

„Fontosnak tartom, hogy összefogjuk a közösséget, hiszen az állami gondozásból kikerült fiatalok közül sokan – választás híján – rossz útra térnek vagy svindlerek áldozataivá válnak. Egyesületünkkel azt szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy mi is hasznos tagjai lehetünk a társadalomnak” – jelentette ki Csányi Attila, a projekt egyik kezdeményezője.

Közösségük jelenleg nem bír jogi háttérrel, így sok esetben nem tudnak benevezni a pályázatokra, de az adományok hivatalos átvétele is nehézségekbe ütközik. A fiatalok egy része a Wolter Alapítvány által biztosított házban él, ahol egyebek mellett olyan kézművesmunkákkal foglalkoznak, mint a bútorfestés, a kulcstartókészítés vagy gyertyatartó-faragás. „Az így készült termékeket vásárokban értékesítjük, az összegyűlt pénzből pedig mindenki számára fontos eszközöket szerzünk be” – mesélte Csányi.

A „baráti társaság” tagjai többnyire a csíkszeredai Szent Anna Elhelyezőközpontban ismerték meg egymást, illetve ugyanabba a kisegítő iskolába jártak. Nincs hasonló szervezet a környéken, ezért több településről is Székelyudvarhelyre járnak találkozni a fiatalok. Esetenként közös ebédeket, kirándulásokat szerveznek, ahol megoszthatják tapasztalataikat, illetve tanácsokkal látják el egymást.

A közösség ereje

„Tizennyolc évesen kikerülsz az állam által biztosított rendszerből, és nem tudod, mit kezdj magaddal. Munkát nehezen találsz, hiszen a vállalkozók többsége tele van előítéletekkel bőrszínünk vagy éppen származásunk miatt. Egyszóval kilátástalan az életed” – magyarázta Csányi, hozzátéve, hogy ezt páran rosszindulatúan ki is használják. Volt, hogy hitelt vettek fel valamelyikük nevében, egy kis összeget biztosítva számára aláírásáért cserében.

„Az ilyen helyzetek elkerüléséért is fontos, hogy létrejöjjön a szervezet, hiszen ezt egy egyszerű beszélgetés után már el lehet kerülni” – tette hozzá. A továbbtanulás ösztönzésében is nagy szerepet játszik a közösség, több esetben ennek köszönhetően tettek le sikeres érettségi vizsgát a tagok. „Azért szeretek a csoportba járni, mert egy bizonyos hovatartozás-érzést kelt bennem, ami biztonságérzettel is párosul. Lényeges ugyanakkor, hogy a csoportos foglalkozásokon azt csinálhatom, amit szeretek, amihez értek” – fogalmazott Sándor Antal, akit régóta aktív tagként tartanak számon.

Külföldi kapcsolatok

„Évekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk az egyesület ötlete, amikor egy felvidéki szervezettel találkoztunk a csíksomlyói búcsún, ám ekkor még nem állt össze annyira a közösség, hogy ezt megvalósíthassuk” – mesélte András Ervin, aki Csíkszeredából jött a csoportos találkozóra, hozzátéve, jelenleg is jó kapcsolatokat ápolnak az ottaniakkal. „Nemrég jöttem haza Szlovákiából, ahol hatalmas szeretettel fogadtak. Ottlétem alatt arra kértek, írjam össze, mire van szükségük az ittenieknek, hogy beszerezhessék nekünk. Ezek mellett egy edénykészletet is ajándékoztak nekünk, amit nagy örömmel fogadtak a helyiek” – fejtette ki Csányi Attila. A közösségnek helyben is akadnak támogatói, az adományok nagy része azonban külföldi, magyarlakta vidékekről származik.

Sűrű program

„Bár jelenleg nincs megfelelő anyagi keret, arra törekszünk, hogy minél több tábort és kirándulást szervezhessünk a helyi nevezetességek megismerése, illetve a közösség összekovácsolása érdekében” – mondta Csányi. Sűrű programjuk van a fiataloknak, hiszen jelenleg egy előadással készülnek, amivel a felvidéki szervezet meghívásának tesznek majd eleget, de Magyarországon és vidékünkön is lesznek rendezvények, amiken részt kívánnak venni.