Egyetlen hívó szóra sokan jöttek kalákázni Szentegyházára

Tudják, többet könnyebben csak kalákában lehet. A Romániai Falugondnokságok Szövetségének meghívására a hét folyamán harmincnégyen dolgoztak az alapítvány által építtetett rehabilitációs központ további munkálatainál, és elkészült az üvegház szerkezete is.

Egy szóra és szép számmal jöttek – jegyezte meg Balázs Sándor, a szervező szövetség elnöke, magyarzsákodi unitárius lelkész. Úgy érzi, beérni látszik a magvetés, hiszen azokból a falvakból, ahol korábban szolgált, mindenhonnan jelentkeztek kalákázók: Székelykálból, Szentgericéről, illetve Zsákodról. „Hatalmas lelki elégtétel. A Maros megyei településekről érkezők szállítását a szövetség vállalta, a gagyiak maguk szervezték meg az utazást. De jöttek Marosvásárhelyről, Székelykeresztúrról, Nyárádszentmártonból, illetve a szomszédos falvakból, Lövétéről, Almásról, Karácsonyfalváról is.

Ott folytatták, ahol tavaly abbahagyták: immár másodízben kalákáztak azért, hogy az alapítvány céljait segítsék. Legyen a fogyatékkal élők számára egy műhely, ahol dolgozhatnak, ahol a hátrányos helyzetű gyermekek barkácsolhatnak, megismerve egy-egy szakmát, és legyen egy terem a felső szinten, ahol a sérültek és épek jó körülmények között találkozhatnak.

György Attila, a szentegyházi Szent Gellért Alapítvány vezetője érzi, jó is volt, kellett is. „Nagyot haladtak a héten. Jó volt a hangulat, mert mindenki szerette azt a munkát, amit vállalt. Sikeres ötlet és gondolat ez a megyehatárokon átívelő, felekezettől független segítőkészség, amelyet a falugondnokságok szövetsége gyakorlatba ültetett. A szállás és a koszt árát pályázatból állják, az építőanyagokat mi vásároljuk meg. Sok ember rövid idő alatt sok mindent meg tud valósítani. Ezért jó az összefogás.”

Az arra vállalkozóknak a kaláka a szükségben lévők kényszer nélküli segítését jelenti. A szentgericei Kolcsár Sándor három fiatallal érkezett. A kalákázás szeretete sarkallta, hiszen annak, aki pénzszűkében van, jól fog a segítség.