Édesanyját keresi

„12 éves korom óta foglalkoztat a gondolat, hogy megismerjem az édesanyámat, próbáltam többször is az interneten rákeresni, de mivel nem tudom, hogy hogyan néz ki, ezért segítségre van szükségem” – fogott bele történetébe Nadya Grech, akit Romániából fogadtak örökbe Máltára. A jelenleg 25 éves lány végül a The never forgotten Romanian children – Copiii niciodată uitaţi ai României (magyarul: A soha el nem felejtett romániai gyermekek) Facebook közösségi oldal kezelőjéhez, Ileana Cunniffe Băiescuhoz fordult tanácsért. Így kerültünk kapcsolatba vele, az oldal kezelőjének közreműködésével. Mint az örökbefogadási iratokból kiderült, édesanyja Ianko Irina (feltételezhetően Jankó Irén) 1975. április 14-én született Székelyudvarhelyen, akkori lakhelye pedig a Szeben megyei Bázna községbe, ezen belül Völc faluba szólt. Lányát alig 16 évesen szülte, írástudatlan volt, és nem volt jövedelme sem. Édesapja nem ismert.

Mintha egy része hiányozna

„Tudni akarom, ki vagyok, honnan származom, meg szeretném ismerni a családomat. Olyan, mintha egy részem hiányozna, ezért szeretném megtalálni édesanyámat, és tudatni vele, hogy milyen sokszor álmodtam arról, hogy találkozni fogok vele” – fogalmazta meg érzéseit angolul az örökbe adott lány. Legnagyobb félelme, hogy a vér szerinti szülője nem akarja megismerni, hiszen amióta elhagyta, nem hallott felőle semmit, és attól is tart, hogy időközben édesanyja elhagyta Romániát, és nem találja meg. Nadya egyébként nevelőszüleitől úgy hallotta, akik az örökbefogadást intéző ügyvédtől tudják, hogy talán édesanyja is árvaházban nőhetett fel.

Nem tudja azt sem, ki gondozta

Ianko Nadia 1991. május 3-án született a Szeben megyei Medgyesen. A kislány 1995-ben Orlát községbe kerül a 3-as, majd később 1998-tól a 6-os számú gyermekelhelyező központba. Nadya azt is tudni szeretné, ki gondozta négyéves koráig, amíg a gyermekotthonba nem került, arra is emlékszik, hogy kórházban is volt egy darabig, de azt nem tudja, hogy onnan egyenesen a gyermekelhelyező központba került, vagy előtte a családja vagy valaki más gondozta. A gyermekotthonban töltött éveiről több emléke van. „Az életem az árvaházban jó volt, szerettek” – fogalmazott. Emlékszik a karácsonyi koncertre, a közeli iskolára, ahol karatézhattak, arra is, hogy a mezei munkákba is besegítettek. Szívesen hallana akkori barátairól is, akikre nővéreiként tekintett, és akiknek csak a becenevüket tudja: Neacsu, Dimi és Iona. „Dimi tanított meg, hogyan kell leírni a nevemet” – mondta. Az orláti gyermekotthonból 1999-ben fogadta örökbe egy máltai házaspár, Muscat Carmel és Pauline, ekkor már nyolcéves volt. „Nagyon hálás vagyok a mai napig a nevelőszüleimnek” – hangsúlyozta. Jelenleg a máltai Nadurban él, házas és kétéves kislány édesanyja.

Nadya a nyilvánosságban bízik, hogy megtalálhatja édesanyját, ezért a Csíki Hírlapon és a Székelyhonon keresztül kért segítséget. Mindazok, akiknek tudomása van édesanyja, Ianko Irina kilétéről – aki jelenleg 42 éves lehet –, és segíteni szeretne, az írjon üzenetet a 0752–488481-es telefonszámra vagy az orokbefogadottgyermekek@gmail.com e-mail címre.

A nyilvánosság ereje

A The never forgotten Romanian children – Copiii niciodată uitaţi ai României Facebook-oldalt 2015 januárjában hozta létre az Írországban élő Ileana Cunniffe Băiescu, azzal a céllal, hogy a Romániából örökbe adott gyermekek számára nyújtson segítséget vér szerinti szüleik megtalálásában. Saját története sarkallta erre, hiszen ő maga is adoptált testvérét kereste, majd az oldal segítségével meg is találta. Tőle tudjuk, hogy eddig 132 családot sikerült egyesíteni, de még több mint 300-an várnak arra, hogy megismerhessék gyökereiket, így minden segítség jól jön. Az oldalnak 6230 követője van jelenleg, az üzenőfalán pedig egymást követik az örökbe adott gyermekek felhívásai, akik családjukat keresik.

Sikeres történetek

Örökbe adott romániai gyermekek százai keresik vér szerinti családjukat a Facebook-oldal és a sajtó segítségével. Vannak, akiknek sikerrel zárult kutatásuk, nemrégiben például az udvarhelyszéki származású, ma Skóciában élő László Zsolt találta meg rokonait, és találkozott szüleivel, de ugyancsak a nyilvánosságnak köszönhetően ismerhette meg múltját egy szintén Skóciába örökbe adott lány, Ferencz Gabriella, aki a csíkszentmártoni gyermekotthonból került nevelőszüleihez. Történeteik bejárták az erdélyi és a magyarországi sajtót. Esetükben Lukács Csaba, a magyarországi Magyar Nemzet napilag újságírója nyújtott segítséget. „Elemi erővel tör fel a saját gyökereik megismerése utáni vágy azokban a fiatal felnőttekben, akiket szüleik a kilencvenes évek elején fogadtak örökbe Romániából. Nyugat-Európából és Amerikából ezrek bombázzák leveleikkel a román hatóságokat, fogadnak magándetektívet, vagy éppen a Facebookon keresik vér szerinti szüleiket és testvéreiket. Néhányan sikerrel jártak, és megrázó-felemelő találkozásokról számolnak be. Mások nagyot csalódnak, a nehezen megtalált család ugyanis égből jött lehetőséget, nyugati finanszírozót lát az előkerült rokonban” – írja Lukács Csaba a Magyar Nemzet hasábjain.

Új anyakönyveket állítottak ki

Az újságíró megkeresésünkre elmesélte, hogy az elhagyott gyermekről szóló, 1993-ból származó 47-es törvény bevezetése előtt gyakran előfordult, hogy új anyakönyvet állítottak ki örökbefogadás előtt a gyerekeknek. Például a csíkszentmártoni gyermekotthonból is ilyen módon kapott számos gyermek új keresztlevelet, új névvel. „Ez nagyon megzavarja azokat, akik keresik a gyökereiket, mert nem is tudják, hol születtek” – mondta Lukács. Szerencsére a csíkszentmártoni polgármesteri hivatalban vannak adatok az örökbefogadási bírósági végzésekről, így információt is lehet találni az eredeti születési helyről és adott esetben a biológiai szülőkről is. „A 2001-ből származó 544-es törvény értelmében, ha valaki megkeres, akkor tudunk szolgáltatni adatokat” – mondta Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere.

Idén 12 gyermeket adtak örökbe

Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője elmondta, az örökbeadottaknak a bukaresti gyermekvédelmi hatósághoz kell fordulniuk, ha biológiai családjukat keresik, a hatóság pedig továbbítani szokta ezeket az információkéréseket a megyei igazgatóságokhoz. „Csak akkor lépünk, ha minket kérnek Bukarestből, hogy járjunk közbe, keressük meg, készítsük fel pszichológiailag a családot a találkozásra. Volt már erre példa” – osztotta meg az igazgató. Idén egyébként Hargita megyéből 12 gyermeket adtak örökbe, 3 gyermek esetében folyamatban van az örökbefogadási eljárás, és további 30 gyermek örökbe fogadható. „Azaz esetükben bírósági végzés van arról, hogy szüleik lemondtak a szülői jogukról, mert csak ezeket lehet örökbe adni. Ha nem ismertek a szülők, akkor is csak bírósági végzés alapján lehet örökbe adni, a születésük után 30 nappal lehet elindítani az eljárást” – tudtuk meg.