Édes élet balkáni nehézségekkel

Amint az idő felmelegszik és virágba borul a természet, 600–700 millió dolgozó háziméh hagyja el az udvarhelyszéki kaptárakat, hogy elkezdje összegyűjteni mintegy 170–180 ezer kilogrammnyi méz alapanyagát: a virágok csillogó nektárját. A „méz útja” behálózza a helyi kaszálókat, de a környékbeli hegyi legelőktől az olténiai akácosokig és a dobrudzsai hárserdőkig ér, az út végén pedig nagyjából 200 udvarhelyszéki méhész pergeti ki a folyékony aranyat.

Udvarhelyszéken évente átlagban 180 tonna mézet termelnek a méhészek, ebből 140 tonnát a mézbegyűjtő központ révén exportálnak, és 30–40 tonnányi marad helyi értékesítésre, mondja Ádám József, a többnyire udvarhelyszéki méhészeket tömörítő Örösi Méhész Egyesület elnöke. Az egyesület 200 tagot számlál, ők mintegy 12 ezer méhcsaláddal rendelkeznek, és – akárcsak méhcsaládjaik – maguk is bonyolult közösségbe szerveződnek: a méztermelő méhészek mellett vannak, akik csak anyaméhek tenyésztésével foglalkoznak, mások méhcsaládokat nevelnek eladásra. A méhészeknek azonban csak kevesebb, mint a negyede hivatásos méhész, de méhcsaládjaik száma gyakran a 300-at is meghaladja, ők termelik a legtöbb mézet. A virágzások idejét követve tavasztól nyár végéig vándorolnak, az otthonmaradók többsége pedig 10–50 méhcsaláddal rendelkező hobbiméhész. Az uniós támogatásoknak köszönhetően a méhállomány és a méhészek száma is megnőtt az elmúlt években, ám sok kezdő méhész tudása még hiányos, így égető szükség lenne egy szakmai tanácsadó hálózat létrehozására, no meg méhegészségügyi ellenőrzésekre is, tartja az egyesület vezetője.

Mindamellett, hogy gyönyörű és biztos jövedelmet adó mesterségként hirdeti a méhészetet, Ádám József kiszolgáltatottnak is tartja a szakmát. Miközben a világ számos nagyvárosában a tömbházak tetején hoznak létre apró méhészeteket – például százezres méhkolónia él Párizs két nagy operaházának tetőterében is –, addig Romániában száműzni készülnek a települések belterületeiről a méhészeteket. A termelőkre adókat vetnek ki, miközben a nyugati mezőgazdaságokban megfizetik a méhészeket a beporzásért, sorolja a visszásságokat a szakember. Előfordul az is, hogy egy hazai repceföldön elpusztulnak a méheik, mert a terület gazdája elhallgatja, hogy a méhek számára végzetes növényvédő szerrel permetezett. Hiányzik a kölcsönös tisztelet. A méhlegelők mértéke is egyre szűkül, a juhtenyésztést ösztönző támogatások is kedvezőtlen hatással vannak a méhészetre.

A mézzel kapcsolatban számos tévhit él. Ezek közül a legelterjedtebb, hogy hamis az a méz, amely kikristályosodik. Holott ez természetes folyamat, és éppen a valódi, tiszta méz kristályosodik ki, vagy „ikrásodik”, ahogyan a méhészek nevezik. „Előbb-utóbb minden méz kikristályosodik. Ez az idő a méz fajtájától függ, akárcsak a kristályosodási forma” – magyarázza a szakember. Az akácméz „ikrásodik” legkésőbb, akár két évbe is beletelhet, a repceméz azonban három napon belül tejfehér lesz és kenhető, mint a libazsír. Ezért kedveli ezt sok kisgyerekes szülő, a repceméz ugyanis nem folyik le a gyerek kezébe adott kenyérről. A szintén rendkívül finom hársméz nagyobb szemcsékben kristályosodik, amelyek nem kötnek egybe, a havasi méz pedig – amelyből jó években a legtöbb készül Hargita megyében, és ami a sokféle virág miatt a leggazdagabb ásványi anyagokban – szurkosan ikrásodik, tapad a kanálhoz. A napraforgóméz is nagyon hamar ikrásodik, apró szemcsés kristályok alakulnak benne, ha nagyon megköt, majdnem olyan állaga lesz, mint régen a krumplicukornak, szinte hasad, amikor vágják, érzékelteti a különböző mézek kristályosodási folyamatát a szakember.

A mézhamisítás nagy üzlet, a haszon legalább tízszeres, hiszen a mesterséges enzimekkel érlelt kukoricaszörp olcsó alapanyagot jelent. Egy néhány évvel ezelőtti nemhivatalos laborvizsgálat során egy akácmézként címkézett termékben mindössze 20 százaléknyi volt az akácméz, a többi része nem is méz volt, hanem ismeretlen anyag, de akadt olyan is, ami teljes egészében hamis volt. Gyanúra adhat okot, ha a valódi mézzel összekevert hamis méz elkezd látványosan különválni egymástól, és az üveg alján erősen kristályosodni kezd az igazi méz, miközben a fölötte levő réteg teljesen selymes marad, magyarázza Ádám József.

Ebben a szakmában csak a legkitartóbbak maradnak meg. Akik csak a támogatások, a gyors meggazdagodás reményében vágtak bele, kihullanak a sorból, állítja Szőcs Levente, aki méhészcsaládban született, így már fiatalon kitanulta a szakma csínját-bínját.

Ő már a rendszerváltás előtt is méhészettel foglalkozott, családja akkor a helyi erdészetnek adott el méhcsaládokat, őt édesanyjával méhészként alkalmazták. 1986-tól 2004-ig dolgozott ott, azt követően jövedelemkiegészítésként méhészkedett, négy éve azonban újra főállásban műveli a szakmát. Manapság már nem lehet megélni 100 méhcsaládból, mint régen, ehhez legalább 200 méhcsaládra van szükség, azzal viszont már vándorolni kell. Nőttek a kiadások, főként a szállítási költségek, a mézhozam csökkent – egyebek mellett a mezőgazdaságban használt önbeporzó növények miatt is –, a befektetések pedig lassan térülnek meg.