Beérett a forradalom gyümölcse

Az ünnepi eseményhez méltó napsütésben vonultak fel március 15-én délben Székelyudvarhely központjában a székely huszárok, valamint a vörös darabontok. A tisztelgést követően a résztvevők, a hősi halottak leszármazottai, a város elöljárói, alapítványok, illetve szervezetek, továbbá magánszemélyek helyezték el az emlékezés és a kegyelet koszorúit a Márton Áron téren álló Vasszékely lábánál. Székelyudvarhely lakossága csendes főhajtással emlékezett az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc mártírjaira, ismert és névtelen áldozataira. Az ünneplő gyülekezet előbb a Gergely János vezette Udvarhelyszéki Fúvószenekar, majd a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Líceum kórusának előadásait hallhatta, aztán Bunta Levente polgármester köszöntötte a huszárokat, és átvette, majd a színpadra helyezte a székely zászlót.

Folytatásként az udvarhelyszéki történelmi egyházak képviselői, Mátyás Károly római katolikus főesperes-plébános, Kedei Mózes unitárius lelkész, illetve Gede Mátyás, a székelyudvarhelyi belvárosi református egyházközség lelkipásztora mondtak imát és áldást. Kedei Jókai Mórnak a forradalmi események kapcsán írt gondolatait tolmácsolta, majd a hallgatóságnak intézte a kérdést: Hol tartunk jogaink visszaszerzésében? Van-e magyar egyetemünk?

Kulcsár-Székely Attila, a Tomcsa Sándor Színház színművészének szavalatát követően Bunta Levente köszöntötte az egybegyűlteket. – Örülök, hogy szervezetek, egyesületek, meghívottaink, illetve a különböző politikai pártok udvarhelyi szervezeteinek tagjai együtt ünnepelhetnek úgy, ahogy illik, ahogy megszoktuk. Ilyenkor nemcsak a test, hanem minden magyar lélek is ünneplőbe öltözik a nagyvilágban – hangsúlyozta az elöljáró. A polgármester a 15–16-án zajló tudománytörténi konferencia meghívottait név szerint üdvözölte, majd hozzátette: a magyar forradalom tizenkét pontba foglalt gyümölcse több mint másfél évszázad után beérett. – A tizenkettedik pontban követelt unió is megvalósult, ha nem is úgy, ahogyan elődeink gondolták. További álmainkról sem fogunk lemondani, ha még száz évet kell is várni a megvalósulásig, hisz a hazaszeretet olyan érzés, amit nem lehet kiirtani a lélekből – mondta el az elöljáró, Batthyány Lajos szavaival zárva beszédét: „Vessünk vállat vállhoz e zászló körül”.

Nagy Csilla, a Benedek Elek Pedagógiai Líceum diákjának szavalata után dr. Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Tudománytörténeti Intézetének főigazgatója osztotta meg ünnepi gondolatait. – 1990 nyarán és őszén vita alakult ki a magyar parlamentben, hogy melyik, az augusztus 20-ai vagy a március 15-ei legyen nemzeti ünnepünk. Akkor a testület az augusztus 20-a mellett döntött. (…) De, mint sok más magyarnak, a március 15-éhez való érzelmi kötődésem sokkal erősebb – magyarázta Fodor. Kifejtette, több okból is erős ez a kötődés: mert a \'48-as csodálatos tisztaságú forradalom, fordulat volt, mely kielégített két nagy magyar igényt, a külső és belső uniót egyaránt, illetve azért, mert a magyarság harcosai akkor sem adták fel a küzdelmet, amikor Európa kormányai közömbösen nézték vagy megpróbálták eltaposni őket. – Próbáljunk felnőni a 48-as nemzedék szellemi, morális magaslataihoz – zárta beszédét Fodor.

Az ünnepi rendezvény utolsó felszólalójaként dr. Egyed Ákos történész, akadémikus elmondta: „ez a nap, aminek gyönyörű történelme van, mint egy világháló köt össze minket, magyarokat a világ minden pontján”. A professzor kifejtette, 1848. március 15-ét joggal nevezhetjük a modern magyar nemzet születésnapjának, amikor a magyarság bebizonyította: képes újjászületni, valamint ezt a képességét azóta is számtalanszor bizonyította a nemzet. – Amíg nem feledkezünk meg a márciusi forradalom hőseiről, addig élni fog a magyar nemzet – summázott Egyed Ákos.

Az ünnepi rendezvény az Udvarhely Táncműhely fellépésével, valamint a Balázs Ferenc Vegyeskar, a Székely Dalegylet és az Alla Breve Vegyeskar előadásával zárult.