Állandó probléma az iskolai lemorzsolódás

Johanna és Roland Micke, az Európai Önkéntes Szolgálat munkatársai Németországból érkeztek Udvarhelyszékre, hogy a Nagygalambfalvi Általános Iskolában roma gyerekekkel foglalkozzanak és segítsék beilleszkedésüket, illetve felzárkózásukat.

„Sikerélmény volt számunkra, hogy hiányos magyarnyelv-tudásunk ellenére, ám a ceruzahasználat kitartó gyakorlásával januárban a gyerekek már leírták első szavaikat” – mondta Roland. A kezdeti siker azonban hamar szertefoszlott, ugyanis ezt követően már nem akartak iskolába járni a roma gyerekek.

Roland szerint többször is elmentek Bálint Hajnallal, az iskola igazgatójával, illetve több tanárral és a helyi lelkipásztorral a falutól két kilométerre található romatelepre, hogy személyesen győzzék meg a családokat az iskoláztatás fontosságáról, ám a gyerekek továbbra sem tértek vissza. Roland szerint az is nehezíti a helyzetet, hogy a romatelepen rendkívül alacsony az iskolázottság mértéke, a szülők többsége analfabéta, ezért gyerekeiket sem ösztönzik az iskola befejezésére.

A német önkéntesek szerint rohamosan nő az iskolaelhagyás aránya, mivel a telepen felnőtt lányok gyakran már 14 évesen szülőkké válnak, vagy fiatalabb testvéreikre kell felügyelniük, a fiúk pedig mezei munkát végeznek, segítenek a családfenntartásban.

Johanna szerint az iskoláztatás fontosságáról a szokásos érvekkel nem lehet meggyőzni a romatelepen élőket. „Azt tapasztaltuk, hogy a szülők nem értik, miért kellene járatniuk gyerekeiket az iskolába, csupán a pénz tudná motiválni őket erre. Most feltételek nélkül, alanyi jogon megkapják a támogatásokat, nem kötelesek iskolába járatni csemetéiket. Véleményünk szerint az állam által biztosított havi gyermekpénz folyósítását feltételekhez kellene kötni, csak abban az esetben kellene megkapniuk, ha a gyerekek rendszeresen járnak iskolába” – vélik az önkéntesek.

Nem új keletű a probléma, a Nagygalambfalvi Általános Iskola tanárai az elmúlt évtizedekben folyamatosan ezzel küzdöttek, ám mostanra nagyon súlyossá vált a helyzet – magyarázta Bálint Hajnal iskolaigazgató. Tehetetlennek érzik magukat, hiszen az iskolába járó 280 diák fele roma származású, és közülük szinte senki sem fejezi be a kötelező oktatást. Évente legalább tíz gyerek elhagyja az iskolát, sokan többször is évet ismételnek, majd miután betöltik a 15–16 évet, már semmi esély nem marad arra, hogy befejezzék az iskolát. „Idén 32 lezáratlan, 11 iskolaelhagyó és 24 bukó gyerek volt, többnyire az ő csoportjukból kerültek ki” – mondta az igazgató.

A Hargita Megyei Tanfelügyelőségnél tudnak a problémáról, hiszen az iskola vezetősége havonta elküldi a hiányzások statisztikáját, ellenőrzésekkor is felfigyeltek a helyzetre, ám egyelőre nem akadt olyan megoldás, amely hosszú távon sikert hozott volna. Jelenleg nincs olyan program, amely a roma gyerekek iskolaelhagyását akadályozná meg. Közvetítők vannak, akik a szülőkkel folyamatosan tartják a kapcsolatot, így némileg javult az iskolalátogatás aránya – mondta Kari Attila, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség romaoktatásért felelős tanfelügyelője. Úgy véli, egy iskolai mediátor szükséges a nagygalambfalvi helyzet megoldásához.

Bálint Hajnal szeretné, ha legalább fél munkaidőre alkalmazhatnának egy közvetítőt, aki a romatelepen élők és a tanintézet közötti kapcsolatot erősítené, ám egyelőre nem kaptak erre jóváhagyást. Ugyanakkor egy közösségi házat szeretnének létesíteni a romák által lakott településrészen, ahol felkészítenék a gyerekeket az iskolába való beilleszkedésre. A megvalósítás azonban nehézségekbe ütközik: a romatelep illegálisan alakult ki egy magánterületen, így a ház kialakításához a helyi önkormányzatnak meg kellene vásárolnia és belterületté minősítenie a helyszínt.

A két önkéntes, az ügy felkarolása érdekében indított internetes aláírásgyűjtése ide kattintva érhető el.