A György Sándor karnagy vezette csekefalvi székely polgári fúvószenekar közreműködésével Gálffy Mihály firtosmartonosi mellszobrának megkoszorúzásával vette kezdetét az Udvarhelyszéki Székely Tanács ünnepsége kedden délután. A kegyelet és az emlékezés virágainak elhelyezése után Farkas Csaba, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke szólalt fel, kérdéssel kezdvén ünnepi beszédét.

„Sokunkban felmerül a kérdés, hogy miért Firtosmartonos, és nem Marosvásárhely. A kérdés jogos. Firtosmartonos ugyan megérdemli, hogy itt ünneplejünk és emlékezzünk, de nyilvánvalóan nem helyettesítheti Marosvásárhelyt. Két évvel ezelőtt sokan ott voltunk Marosvásárhelyen, és láttuk a méltó megemlékezést, s már akkor érezhettük, hogy a román hatalom ezt nem fogja válasz nélkül hagyni. Ez így is történt: tavaly a járdán botorkáltunk, provokátorokkal körülvéve” – elevenítette fel. Hozzátette: a szervezőbizottság tagjaként ő maga is érezte az óriási nyomást, amely a Székely Nemzeti Tanács vezetőségére nehezedett, hogy ne tartsanak semmifajta rendezvényt március 10-e, a székely szabadság napja alkalmából.

„Utolsó pillanatig kitartottunk, de az utóbbi hónapokban azt érzékeltük, hogy olyan provokációs hullám, olyan diverziókeltő akció indult meg, amelynek kivédésére, úgy éreztük, nem volt elég erőnk. Nyilvánvaló volt az is, hogy a román hatalom huszonöt év alatt eléggé jól kézben tartotta az erdélyi magyarság ügyét, az autonómia ügyét, de ez a szellem tavalyelőtt kiszabadult a palackból, tízezrek vagy éppen százezrek vonultak utcára a Nagy Menetelésen, és ez sokkolt bizonyos embereket” – magyarázta.

A Székelyföld-szerte külön-külön, mégis egy eszme jegyében megtartott március 10-ei rendezvényeknek tehát közös a céljuk: hogy a székelység kifejezze, itt vagyunk, és reményeink szerint jövőre ismét ott leszünk Marosvásárhelyen, de máshol is, együtt. Farkas Csaba hozzátette: a jövőben esedékes régiósítás miatt nehéz idők elé néz Székelyföld, ezért minden olyan eszközt meg kell ragadni, amellyel a román politikum tudtára lehet adni, hogy „régióügyben Székelyföldnek, a székely önálló közigazgatási régiónak számunkra nincs alternatívája”.

Az eseményen Sipos Zoltán tanár olvasta fel az SZNT által a bukaresti kormánynak, parlamentnek és Klaus Johannis államfőnek címzett petícióját, melyet hangos igennel fogadtak el a jelenlévők. A megemlékezésen közreműködtek a firtosmartonosi ifjak és az etédi református egyházkórus is. A megemlékezés a székely és a magyar himnusz eléneklésével zárult.