Több ezer ember Kézdivásárhelyen

Turóczi Mózes, Molnár Józsiás, Bem József, Szacsvay János, Kossuth Lajos köztéri szobrai és plakettjei, valamint az egykori Székely katonanevelde előtt levő Hősök emlékműve előtt zajlottak Kézdivásárhelyen az 1848-as szabadságharccal kapcsolatos megemlékezések. A fő hangsúlyt idén is a főtéri megemlékezés kapta, 1990 után a legnagyobb lélekszámú tömeg ünnepelt Háromszék Párisának a központjában.

Számos magyarországi és helybeli hagyományőrző csoport érkezett Kézdivásárhelyre, de idén sem hiányoztak a kézdiszéki falvak lakói, vagy a céhes város és környékének iskolásai sem. A Gábor Áron-téri rendezvény „sztárvendége” a berecki Gábor Áron egyetlen épségben fennmaradt rázágyúját reggel már elhelyezték egészalakos szobrának talapzatán, a fehér lepel alatt felmozdonyozva várta, hogy a rengeteg kíváncsiskodó megcsodálhassa.

A szokásos felvonuláson piros–fehér–zöld szalagos és lobogós szekerek, lovasok vonultak fel, példás rendben masíroztak a hagyományőrzők, s premierként még a hagyományápoló motorosok is végigdübörögtek a kockaköveken. Az ünnepség a déli haragszó után Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester köszöntőjével kezdődött, majd Tőkés László europarlamenti képviselő lépett mikrofonhoz. Az egykori püspök kemény szavakot fogalmazott meg az autonómia kapcsán, meglátása szerint megérett az idő a tettekre, a szavakkal több eredményt nem lehet elérni. Elmondta: képviselőként látja, hogy az európai közösség egységes fellépést vár el a magyarságtól, pártoskodóan nem lehet sem kulturális, sem területi önrendelkezést kiharcolni. Össze kell fogjanak az erdélyi magyarok, félre kell tegyék az ellenségeskedést, másként nem lesz a fából vaskarika – fogalmazott Tőkés.

Kelemen Hunor kulturális tárcavezető kiemelte az ágyú hazahozatalának a folyamatát, de megemlékezett az 1990-es marosvásárhelyi Fekete márciusról is. Elmondta: március 15. Romániában ma még nem hivatalos ünnep, de hivatalosan elfogadott ünnep. A tömegből valaki bekiáltott: s autonómia mikor lesz? Kelemen megnyugtatta a tapsot begyűjtő bekiáltót: mindennek eljön a maga ideje.

Az ágyút a lelkesen tapsoló közönség előtt Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök, Rácz Károly és a kézdiszéki gyökerekkel büszkélkedő Kelemen Hunor leplezte le, majd dr. Gőgh Gábor budapesti történész emelkedett szólásra. A koszorúzások előtt a történelmi egyházak képviselői osztottak áldást, majd a főtéren hagyományos csatajelenettel ért véget az ünnepség.