Szent Kristóf, a járművezetők, utazók védőszentje

A hagyomány szerint a 3. század tájékán lett vértanú. Népszerűsége révén olyan mesés elemek keveredtek legendás történetébe, amelyek az ókor végére teljesen elfedték a történelmi alakot.

Eszerint kánaánita óriás lehetett, aki büszke volt daliás termetére, és a világ leghatalmasabb uralkodóját akarta szolgálni. Vándorútra kelt, hogy meglelje. Megpróbálta előbb a királyt, majd az ördögöt szolgálni, de mindkettő csalódást okozott.

Aztán Krisztus szolgálatába akarván szegődni egy remete meghagyta neki, hogy egy veszedelmes folyón hordja-vigye a zarándokokat. Kristóf egy éjszaka kisgyermeket próbált átvinni a megáradt folyón, aki lépésről lépésre nehezebbé vált, és a folyó is egyre áradt. Az óriási termetű férfi alig bírt átevickélni terhével a túlpartra. A fiúban felismerhette Krisztust, aki a világ terheit hordozza, és bizonyságul a botja, mint Áron vagy József vesszeje, másnapra kizöldellt.

Ami biztos: a görög eredetű név, a Khrisztophorosz Krisztus-hordozót jelent.

Nevét család- és személynévként is megőrizték, utcákat, tereket, templomokat neveztek el róla; céhek, közösségek patrónusként tisztelték. Köztük a vízen járók, hajósok, a kertészek, gyümölcskereskedők, patikusok, kincskeresők és legfőképpen a vándoremberek – újabban az utazók, autósok és motorosok.