Sok „bába” közt elvész a gyermek

Teával és édes keksszel fogadott Bartos Eszter, a Villanytelep utcai bölcsőde igazgatónője: míg a gyerekek aludtak, a személyzet a Mikulás-napi dekorációkat aggatta az ablakokra és falakra.

– Bunta Levente polgármester a napokban azt nyiltkozta, hogy a gyerekeknek nem a bölcsődében, hanem édesanyjuk mellett a helyük életük első éveiben. Mi erről a véleménye?

– A polgármester úr legutóbbi interjújában azt mondta, hogy rossz dolog a bölcsőde, mert itt nem szakemberek dolgoznak. Tehát most azt tartanám fontosnak hangsúlyozni, hogy miért jó a bölcsőde. Amikor helyet választanak a kicsinek, a szülőknek fontos végiggondolniuk az alábbi kérdéseket: gond-e, ha még nem szobatiszta a kicsi, a napköziben pelenkázzák-e a gyerekeket, és figyelik-e napközben többször is, hogy kell-e pelenkát cserélni. Itt megjegyzem, hogy az óvónőknek nem az a dolguk, hogy egyenként pelenkát cseréljenek a gyerekeknek, hisz ők már a tanügyi rendszerben dolgoznak, egy bizonyos tantervet kell betartaniuk. Ha időközben kezd bilire szokni a gyerek, támogatják-e szobatisztaságát, elkísérik-e a vécére, figyelembe veszik-e az egyéni szokásokat, tiltják-e a cumi használatát, szabad-e a gyereknek otthonról hozni kabalát, amivel aludni szeret. Fontos az is, hogy odafigyeljenek, rendesen és eleget egyen a kicsi, segítsenek, ha még nem önálló, ne etessék meg vele azt, amit nem szeret, és ne tukmálják rá az utolsó falatot is. Az is kérdés, hogy mivel tölti a gyerek a napot, ugyanis a bölcsődében még nincsenek kötelező foglalkozások, olyan fejlesztő programok viszont, amelyek színesebbé teszik a gyerekek napját, vannak, például a torna, rajzolás, gyurmázás, mondókázás és éneklés. Ezek a programok nem kötelezők, aki nem akar, nem vesz részt bennük. Arra is odafigyelünk a bölcsiben, hogy milyenek a gyerek alvási szokásai, mi az eljárás, ha a gyerek három, négy órát akar aludni, és mit csinálnak a nem alvókkal. Ugyancsak fontos, hogy hol alszanak a gyerekek: kiságyban, matracon vagy kempingágyon? A bölcsődében minden csoportnak van külön hálószobája, a hálóban kiságyak vannak. A dolog szakmai oldala sem hanyagolható el, hogy a gondozók felismerik-e a gyerek fejlődési rendellenességeit, azt, ha csípőficamos vagy vérszegény. Vegyük példaként azt, ha mondjuk nem mászik a gyerek. Ha ez a rész kimarad a normális fejlődésből, akkor következményként olvasási zavarai is lehetnek majd a kicsinek.

– Hogyan épülnek fel a csoportok a bölcsődében?

– Jelenleg négy csoportunk van, korosztály szerint 15–15 gyerekkel. Nálunk az előírás szerint minden csoportban van egy technikumot végzett szakember és két dada. Ez a technikum felér egy tanítóképzővel, hisz érettségi után még háromévnyi végzettséget jelent. Aki gyermek szakos asszisztens, az nemcsak beteg gyerekek gondozását, nevelését tanulta, hanem az egészséges gyerekekét is. Tehát a 0–3 éves korú gyermek mindenképpen a bölcsődébe és nem az óvodába való, utána nyilván napközibe kell mennie a kicsinek. A jelenlegi törvény értelmében 0–4 éves korú gyerekeket lehet felvenni a bölcsődébe, viszont a túljelentkezés miatt mi a három évet már betöltötteket óvodába küldjük, mivel az akkora gyerek már megbírja a tanügyi rendszerbe való bekerülést.

– A szülők miként vélekednek a bölcsődéről?

– Legtöbben látványosnak tartják a gyerek fejlődését, és azt is megérzik, hogy könnyebb majd az oviba beilleszkedni. Nem utolsósorban az óvónők is örülnek, amikor bölcsődés, „kész gyerekeket” kapnak, akik már maguk öltözködnek, szobatiszták és egyedül esznek.

– Hogyan fogadta a hírt, miszerint a jövőben költöznie kell a bölcsődének?

– Nem elég, hogy 17 éve, amióta a bölcsődénél dolgozom, egyfolytában azért harcolunk, hogy ennek a városnak ez az egy bölcsődéje megmaradjon. Minden évben megpróbáltak kitenni az épületből, a jelenlegi megszorításokkal – a bejutás megnehezítésével – is szerintem az volt a cél, hogy elbátortalanítsák a szülőket. Ebben nincs semmilyen személyes érdek, sőt például számomra jóval egyszerűbb lenne minden reggel a Bethlenből a Tábor-negyedbe járni dolgozni. Viszont a lelkem azt súgja, hogy butaság lenne elfecsérelni ezt az épületet, 1994-ben, amikor idekerültem, akkor is ezt állítottam, és a véleményem nem változott.

– Pszichológusok szerint a költözés nem ajánlott ilyen korú gyerekek esetében. Megoldható egyáltalán az épületváltás, sőt, év közben?

– Őszintén nem tudom, hogy képzelték ezt el az illetékesek. Itt gyerekekről van szó és olyan szülőkről, akik azért íratták bölcsődébe a kicsit, mert nem találtak más megoldást. Feltéve, hogy a költözést el is tudnánk intézni egy hónap alatt, mi történne addig a kicsikkel? A szülők aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy év közben ne költözzön a bölcsőde. Viszont a költözés maga fölösleges, hiszen ha ez az épület megfelelt a mi gyerekeinknek, akkor most az unokáinktól miért akarjuk elvenni? Ez a bölcsőde a városé, annak, hogy időközben privatizálták, nem kellene nagy akadályt jelentenie, a Roseallal meg lehetne egyezni, esetleg visszavásárolni az ingatlant.

– Ön szerint a jelenlegi épület miért jobb, megfelelőbb a célnak, mint a Tábor-negyedi?

– Ezt az épületet bölcsődének szánták ’71-ben, ezért szerkezetileg is így tervezték. Minden csoport külön van, mindegyik egy külön kis gazdaság. Mindegyik csoportnak van külön fürdőszobája, míg a Tábor-negyediben két csoport osztozik a mosdón. Ilyen esetben a betegségek is könnyebben terjednek. Itt a csoportok nem találkoznak egymással, hisz mindegyiknek van külön fürdője, tálalója, foglalkozója és hálója, mindezek mellett van egy gyönyörű udvar.

– A tanügyi törvény változásai mennyiben fogják befolyásolni a bölcsőde iránti érdeklődést?

– Nagyon sokan tévednek, amikor azt hiszik, hogy kétéves a gyereknevelési szabadság. A jelenlegi jogszabály szerint ugyanis a 2011 januárjától szabadságolók ugyan ülhetnek otthon két évet, a gyereknevelési juttatást viszont csak 12 hónapig kapják. Ennek a rendeletnek a hatása 2012-ben fog érződni, amikor az erre eszmélő anyák majd bölcsődébe akarják adni gyereküket. Mi több, jövőtől a három éven aluli gyerekeket ki fogják szűrni a napközikből, mivel helyet kell csinálni az iskolaelőkészítő csoportoknak. Továbbá a bölcsőde iránti érdeklődést az is fogja növelni, hogy azok az édesanyák, akik az előtt mennek vissza dolgozni, hogy a gyerek betöltötte volna az egy évet, 500 lejes segélyt kaphatnak.

– Milyen megoldást lát a helyzetre?

– Nem vagyok jogász, nem tudom tehát, hogy mi itt a teendő. Az a kérdés viszont, hogy egy olyan épületet, amit a város épített, a Matrica gyár hogyan tudott átadni a Rosealnak, amikor nem is volt az övé?

– Milyen újítások, beruházások voltak az épületnél?

– A tulajdonos néhány éve termopan ablakokat tetetett a régiek helyett, más, jelentősebb felújítás nem volt. Hogy ez az épület most így néz ki, az a személyzetnek köszönhető, hisz mi tartottuk rendben, mi vigyáztunk rá.

– Milyen újításokra lenne szükség?

– Elsősorban a konyhát kellene felújítani. Ez nem lenne olyan nagy beruházás, hisz a napközivel össze lehetne csatolni. Nekünk lényegében egy hátsó bejáratot kellene nyitni, a padlót kellene felújítani. A bölcsődének körforgalom kell, egy gazdasági bejárat, hogy az étel ne a főbejáraton jöjjön be. Ez a hátsó ajtó valamikor megvolt, a tulajdonos azonban idővel befalaztatta. De semmi esetre sem akkora beruházásról lenne szó, mint a Tábor-negyedi épületfelújítás.