Sárkány módjára repülő és rúdnyi hosszúságú tüzes jel az égen

Ez utóbbi rendelkezés fölöttébb érzékenyen érinthette eleinket, legalább annyira, mint az 1793-as aszály, amikor „anyira megapadott vólna a Maros, hogy dögleni kezdettek benne a halak.” Talán innen eredhet a mondás, miszerint

1695-ben például a „meddő és éretlen fürtökből kevés és savanyú bor lett”, míg 1717-ben Háromszéken „irtózatos éhség dúlt…, a mi nem csak arra adott okot, hogy az erősebbek elszedték, amit lehetett a gyengébbektől, hanem arra is, hogy az emberek nem csak fagyökér, rügy stb., hanem ló- és emberhússal is táplálkoztak”. Akkor inkább már hal!

A szűnni nem akaró csapadék is tudott gondot okozni! Így 1598 októberében is „az esős idő neki indult éjjel-nappal. Olyan nedves időjárás volt, hogy sok szántóföldet nem lehetett bevetni.” A következő év október 22-én a Bodzai-szorosban „hatalmas vihar és zivatar volt Béldi Jánosnak a Kárpátokon való átkelésekor” – és mintha ez a jeles uzoni gróf, főasztalnok és fejedelmi tanácsos számára nem lett volna elég, Mihály vajda még abban az évben felgyújtatta földvári udvarházát, ő maga pedig két fiával együtt életét vesztette Csíkszentdomokos közelében.

1652. október 2-án „egész Erdélyben borzalmas zivatar volt, villámlás, menydörgés és jégveréssel. Pusztította a sokféle termést és a szőlőket. Az emberek az utolsó ítélet elérkeztét hitték.” 1789-ben a sok esőzés miatt erősen rohadt a szőlő, a szüret mégis igen jól sikerült Nagyenyeden. „A borok erősen forrottak s forrnak, úgy, hogy a pincékbe nem lehet lemenni.” Nagy kár, hogy Székelyföldön, sajátos természeti adottságai folytán már akkor is keveseknek lehetett része ilyen örömből.

Néha „zordon tél lett és magas hó esett”

Nehéz eldönteni, hogy az októberi esőnél jobb vagy rosszabb, ha lehavaz, mindenesetre 1597. október 13-án éjszaka „zordon tél lett és magas hó esett”.

1828 októberében jegyezték fel: „ugy látszik, hogy a jövendölés (korai tél lesz) nálunk, Erdélyben elkezdett volna beteljesedni; mert itt az ország északibb részén legalább mára virradólag (okt. 19), egyszerre igazi tél lett, az egész város (Kolozsvár) fejér lett, a’ viz és sár alkalmasint megfagyott.”

1890-ben ismét „60–70 cm. vastagon borította a hó Erdély több vidékét, az Alföldön pedig a 4 hónapos szárazság folytán

Legtöbb havi csapadékmennyiség, 318 mm a partiumi Biharfüreden hullott 1992-ben, a legtöbb csapadék 24 óra alatt (128 mm) pedig Cernavodă településen (1945. okt. 4.). A csapadék legmagasabb átlagai: 1972-ben 134,5 liter, 2016-ban 101 liter, 2003-ban 98,2 liter négyzetméterenként. Csapadékszegény októberek: 2000-ben 3,1 liter, 1965-ben 8,2 liter, 1969-ben 8,7 liter négyzetméterenként.

Egyes háziasszonyok is számon tartották Ferenc napját: nyírfaágat tettek a kotlós fészkébe, hogy a csibéi ne legyenek betegek, el ne pusztuljanak. Október 15-én, Avillai Nagy Szent Teréz napján meg arra vigyáztak a katolikus vidékeken, hogy ne mossanak és ne süssenek kenyeret, ugyanis főleg ezekre vonatkozott a dologtiltás. Vendel napján (okt. 20.) sok helyen nem fogták járomba (hámba) az állatokat, de vásárra sem hajtották, míg Orsolyát (okt. 21.) régen a káposztabetakarítás napjának tartották, és többnyire a veteményt is ekkor gyűjtötték be. Ugyanakkor az időjárásra is figyeltek, hiszen „amilyen idő van e napon, olyan lesz a tél.” További népi megfigyelések a várható időjárásról:

• ha október elején sok csillag esik, úgy szép idő lesz;

• ha október első napjaiban derűs a holdvilág, jó ideig nem lesz eső, nem zavarja meg a szüreteket;

• az októberi zivatar szeszélyes telet jelent;

• sok októberi eső, termékeny eső, vagy sok októberi eső, sok decemberi szél;

• ha fúj a hideg szél, enyhe lesz január, ha októberben még zivatarok vannak, hideg, szeles tél várható; ha meleg a hónap, hideg lesz február;

• amilyen az időjárás októberben, olyan várható márciusban;

• a makk általában novemberben érik, ám ha az érés már októberben bekövetkezik, hosszú, hideg telet jósolnak;

• Tereza-napi viharos szél telet hozza, márciusig itt is tartja;

• Ilonáig (okt. 14.), ha már lehullt fák levele, jó termésnek csábos jele;

• minél előbb lehullatják a fák lombjukat, annál enyhébb a tél;

• ha még októberben is sok a levél a fán, sok hernyó lesz a következő esztendőben;

• ha száll az ökörnyál, hosszú ősz lesz;

• hosszú ősz, késő tavasz;

• Lukács (okt. 18.), hogyha ragyogó – telünk lészen locsogó;

• ha szelet fúj Demeter (okt. 26.), tél havával temet el.

Simon és Judás napját (okt. 28.) néhol a tél kezdetének tartották, így csak reménykedhetünk abban, hogy idén az olyanszerű rigmusoknak, mint az „eljön a Simon, Judás, dideregve fázik a gulyás”, vagy „megérkezett Simon, Judás, jaj mán néked, pőregatyás”, nem lesz aktualitásuk.