Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

09:03

Különösen fényes, lassan áthaladó hullócsillagok tűnnek fel az égen hamarosan

08:48

Novemberben ismét lehetőség nyílik konduktív fejlesztésre Székelyudvarhelyen

07:53

Kamerákkal és bírságokkal vennék elejét az illegális szemétlerakásnak Csíkszeredában

22:46

Lukić megszakította az FCSB győzelmi sorozatát, már negyedik a Kolozsvári U

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Két településen láttak medvét a hétvégén

Megtalálták a Málnásfürdőről eltűnt kiskorút – frissítve

Több megyére is kiterjesztették a légi riasztást Romániában, lezárták Iași megye légterét

Szám szerint 429: megvannak az összevonásra kijelölt községek

Több hétvégi házra is átterjedt a tűz Büdösfürdőn

Szemétdíj: szinte vakon repülünk

Hálapénzkérés a székelyföldi kórházakban: jelentős különbségeket mutatnak a betegek visszajelzései

Tar Gyöngyi: a román nyelvű kérdés félreértése okozhatja a rossz Hargita megyei eredményt a hálapénzt illetően

Rendkívüli tanácsülésen döntöttek az elektromos buszok beszerzéséről Csíkszeredában

Fércmunkát kapott a városháza: mintha mutatóba készültek volna a zajtérképek

Néhány hete még békében éltek, aztán menekülniük kellett az ostromlott városból

Hermann Mark Christian fotója: Lena, Nika és Ljuba biztonságban érzi magát

Fotó: Hermann Mark Christian

Nehéz elképzelni, hogy egyik napról a másikra odalesz mindenünk: a biztonságos otthon, a megélhetést jelentő munkahely, bezár az iskola, a család pedig egy nedves, hideg, sötét pincéből hallgatja a robbanásokat, a repülők zaját, a szirénák hangját. Egy nagymama, egy édesanya és egy kislány érkezett az ostromlott Kijevből több napig tartó menekülés után Marosvásárhelyre.

Antal Erika

2022. március 12., 15:282022. március 12., 15:28

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Egy nagymama, egy édesanya és egy kislány érkezett Kijevből több napig tartó menekülés után fáradtan, elgyötörten Marosvásárhelyre. Hermann Mark Christian helyi civil aktivista várta őket az ukrán-román határátkelőnél, majd elszállásolta őket üresen álló lakásában, amíg átvészelik a háborút.

Lena Kijevben született és ott élt; el sem tudta képzelni az életét máshol, egészen addig, amíg a háború miatt el kellett hagynia a várost. Pedig az utolsó percig hitte, akárcsak a család többi tagja, vagy a barátai, hogy nem lesz háború. Aztán

február 24-én reggel 5-kor repülők zajára, a légvédelmi sziréna hangjára, bombák robbanására riadtak.

Megkezdődött a háború. Mindenki megrémült, de még akkor is bíztak abban, hogy ez nem a háború.

Marosvásárhely, a biztonságos város

Frissek még az élmények, amiket Lena mesél: kislányával, édesanyjával és a kiskutyájukkal a volt férje szüleihez menekültek, a ház pincéjében húzódtak meg. Négy napig ültek a hideg, nedves pincében: ők hárman, a volt férj a feleségével és a hathónapos kisbabájukkal, illetve a nagyszülők. Aludni nem tudtak, hiszen tízpercenként megszólaltak a szirénák, robbantak a bombák. Ez idő alatt Lenát a külföldön élő barátai egyre jobban sürgették, hogy hagyja el Kijevet és Ukrajnát – amíg még lehet, amíg még nem késő. Így indultak útnak: Kijevből előbb a közel négyszázezres Vinnicja felé.

Fotó: Hermann Mark Christian

Útközben nem mertek megállni, mert féltek, hogy ahogy másokra, rájuk is lőnek az orosz katonák. A cél az volt, hogy mielőbb Ungvárra érjenek, ahol békesség van. Ott egy éjszakát töltöttek és másnap indultak a romániai határátkelőhöz, ahonnan egyenesen Marosvásárhelyre hozta őket vendéglátójuk.

Menedéket akartam adni, hogy biztonságban legyenek. Itt addig maradnak, ameddig csak akarnak, ingyen lakhatnak és mindenben segítek, amiben csak tudok. Támogat a családom, mellém álltak a barátaim, kollégáim, hogy az ellátásukat biztosítsuk

– mondja Hermann Mark Christian, hozzátéve, hogy a legfontosabbnak ebben a helyzetben a nyugalmat és a csendet, a kiszolgáltatottság érzésének kiküszöbölését és az emberi méltóság megőrzését tartja.

Lena dolgozni akar, eltartani a családját, a munkahelye nem szűnt meg, mondja, abban bízik, hogy távmunkában folytathatja, amit otthon végzett, nem akar senkinek a terhére lenni. Egyelőre barátkoznak a helyzetükkel, a várossal, ahol, úgy tervezik, hogy maradnak egy darabig, amíg változik annyira a helyzet, hogy tervezni lehessen.

Fotó: Hermann Mark Christian

Lena: Ukrajna győzni fog

A hétéves Nika első osztályos, rémálmai voltak, ahogy az édesanyja és nagymamája is fel-felriad álmában. Ennek ellenére kiegyensúlyozott, alkalmazkodóképes kislány, elfogadja a mostani helyzetet, rajzol, játszik az ajándék mackóval, vagy a kiskutyájával, Kuzjával, akit magukkal hoztak Marosvásárhelyre is. Ljuba eddig még soha nem hagyta el Ukrajnát,

ez az első külföldi útja. Nem ilyennek kellene lennie, nem így kellett volna elindulnia „világot látni”.

Meghatódik a baráti segítség láttán, azon, hogy olyan emberek, akiket nem ismer, akikkel soha nem találkozott és akik eddig nem hallottak róla, most összefognak és gondoskodnak a családjáról.

Fotó: Hermann Mark Christian

Lena azt mondja, az ukrán nép nagyon erős, hite és meggyőződése szerint Ukrajna győzni fog.

Hihetetlen az az összefogás, ami a háború kitörése óta tapasztalható Ukrajnában, az, hogy ismeretlen emberek segítik egymást, hogy a civilek kiállnak és puszta kézzel próbálják megállítani a harckocsikat, elbarikádozzák az utakat, ételt visznek a katonáknak, vagy éppenséggel a katonák látják el vízzel és élelemmel a megostromolt fővárosból menekülő embereket

– mondja. Ami a marosvásárhelyi fogadtatását illeti, úgy véli, olyan példás összefogást élt itt meg, amire sosem számított volna. Minden vágya, hogy mielőbb béke legyen, és életük visszatérjen a megszokott, normális medrébe.