Miért nem maradnak a menekültek Magyarországon? – válasz első kézből

Telt ház előtt tartotta meg szombaton Két kultúra találkozása Európában: kereszténység és iszlám című előadását Sajgó Szabolcs jezsuita atya Csíkszeredában. A Szent Ágoston-plébánia hittantermében ezen alkalomból összegyűlteket Sebestyén Ottó, az erdélyi Háló Egyesület vezetője köszöntötte, ismertetve, szervezetük idénre azt a célt tűzte ki, hogy

nehéz témákat dolgoz fel, amilyen a népvándorlás kérdése is.

S mivel a jezsuita rend is bátran nyúl az egyházi nehéz témákhoz, így az említett atyát kérték fel, hogy tapasztalatai alapján hiteles képet nyújtson a kérdés iránt érdeklődőknek. Csíkszereda mellett a hétvégén Gyergyószentmiklóson, Brassóban és Székelyudvarhelyen is tartottak hasonló előadást.

Sajgó Szabolcs először tisztázta, hogyan is alakult meg a Jezsuita Menekültszolgálat, amely a Magyarországra befogadott menekültek integrációját segíti 2015 szeptembere óta. Leszögezte, már adott a helyzet, folyamatosan érkeznek Európába háború sújtotta országokból menekültek. Erre a megfelelő választ csak úgy lehet megismerni, ha az ember kellőképp tájékozott, akár a szombatihoz hasonló előadások, de még jobb, ha személyes tapasztalat által.

A jezsuita atya kifejtette, amikor az ember kapcsolatba kerül a menekültekkel, meglátja, hogy mennyire különbözők, rájön, nem lehet mindet egy kalap alatt kezelni. Hiszen

jelentős különbség van aközött, aki háborús övezetből menekül, és aki a jobb élet lehetőségét keresi Európában.

Az előbbiekkel kapcsolatban saját iraki tapasztalata alapján elmondta, sokan a háborús övezethez legközelebb lévő táborig menekülnek csak, ott várják a harcok elültét, hogy haza mehessenek ‒ még úgy is, hogy nem tudják, meddig kell várniuk, illetve hogy mikor kezdődik újra a háború. Mások a jobb élet reményében bízva menekülnek tovább, akár egészen Európáig, hogy élhető, emberi körülményeket tapasztalhassanak. De még innen is

többen vissza akarnak térni hazájukba.

Kiemelte, segíteni ezeknek az embereknek azzal lehet, ha élhető körülményeket biztosítanak számukra ott, ahol vannak, és előremozdítják az ügyüket, ha haza akarnak menni. Elhangzott továbbá az is, hogy Magyarország segítségével például Irakban van város, ahol egyetemet működtetnek, iskolát építenek, de segítséget nyújtott a magyar kormány lerombolt házak helyreállításában, kórházak orvosi és gyógyszeres felszerelésében is.

Azok a menekültek között, akik a jobb élet lehetőségét keresik, vannak munkát vállalók, önfenntartásra törekedők

‒ ezek sem jelentenek gondot. A visszaélés az, ha egyesek menekültnek adják ki magukat, miközben nem akarnak sem dolgozni, sem nyelvet tanulni, de jogokat követelnek maguknak. Emellett

vannak, akik azért kelnek útra, hogy az iszlám vallást terjeszthessék.

Azt is felidézte az előadó, hogy amikor elindult az óriási népvándorlás, összegyűltek a muzulmán vezetők, akik attól tartottak, hogy ha szétszóródnak híveik, elhagyják hitüket. Emiatt többek között a következő elvárásokkal indították el őket: mindenképp gyakorolják hitüket, járjanak össze, legyenek közösségben, tegyenek rendszeresen tanúságot az iszlám magasabbrendűségéről. Emellett

Egyiptomban félmillió imámot képeztek ki arra, hogy menjenek az Európába menekültek után, és gondoskodjanak róla, hogy élő vallási közösség legyen az iszlám.

Az is kiderült a beszélgetés során, hogy a menekültektől nehéz megtudni, hogy ki keresztény ‒ ezt inkább eltitkolják. A keresztényeknek ugyanis a menekülés közben, de még a táborokban is hasonló megaláztatást kell eltűrniük, mint hazájukban. Mint Sajgó Szabolcs rámutatott,

a muzulmán többségű településeken azt a meggyőződést vallják, hogy mivel Allah nekik teremtette a világot, egy hitetlennek nincs joga semmihez egy hívővel szemben.

Ahol a muzulmánok kisebbségben vannak, ott kötelességük tanúságot tenni arról, hogy az iszlám az igaz vallás ‒ tehát mindenkivel kedvesnek kell lenni, mindenkit szeretni kell.

Magyarországi hírekkel kapcsolatban tisztázta a jezsuita, hogy a határok nyitva vannak, a zöld határon történt visszaélések miatt építettek kerítést, hogy ellenőrizetlenül ne vonuljanak át tömegek az országon. A tranzitzónákban azok a menekültek tartózkodnak, akik leadták a menekültkérelmet. A kérelmek közül nagyon sokat elfogadnak, azok leadóit pedig egy Győr melletti táborba viszik, ahol harminc napig tartózkodhatnak, aztán eldönthetik, hogy mit csinálnak a továbbiakban, megszervezhetik például magyarországi életüket. Azt is elárulta a szerzetes, hogy több keresztény szervezet is felajánlotta segítségét ‒ többek mellett a Jezsuita Menekültszolgálat ‒ a menekülteknek, de

mindeddig egyetlen személynek sem tudtak ténylegesen segíteni a magyarországi letelepedésben.

Hiába nyilatkozták többen is, hogy elfogadják a keresztény segítséget, mert ott akarnak élni, amint megvannak a papírjaik ‒ személyazonossági igazolvány, útlevél ‒, továbbállnak.