Miért éppen Erdélyt választották a külföldi önkéntesek?

„Az önkéntesek a városért és a közösségért vannak itt, nem nekünk, hanem a fiataloknak, a helyieknek nyújtanak újat. Egyesületünk célja, hogy bemutassuk Európát Erdélynek, Erdélyt pedig Európának” – magyarázta Gagyi Réka, a projekt koordinátora.

Mint mondta, az öt éve indult ifjúsági program eleinte furcsa volt, majd amikor keletről is kezdtek érkezni, még furcsábban fogadták az önkénteseket, hiszen

migránsoknak nézték őket.

Ennek ellenére úgy látja, hogy ennyi év után már befogadta a mezőváros a külföldi fiatalokat, és rájöttek, azért vannak itt, hogy segítsenek. Felidézte azt is, hogy az elején még ők kérték az intézményeket, fogadják be az önkéntesek kezdeményezéseit, mára viszont fordítva van, a tanintézmények keresik meg az egyesületet.

Kezdetben öt önkéntest fogadtak, idén már összesen tizenhárom fiatal érkezett, közülük kilencen az Erdélyi Ifjúsági Egyesület projektjében vesznek részt. Ők hat hónapot töltenek Székelykeresztúron, egyebek közt újrahasznosítással, bábozással foglalkoznak, mások cikkeket írnak, illetve rádióznak, segítenek az egyesület működésében, vagy éppen a gyógynövényekkel ismerkednek.

Emellett van egy török és egy olasz projekt is, előbbi részvevői egy évet töltenek Udvarhelyszéken, és újrahasznosítással foglalkoznak, utóbbiak pedig egy négy országot átölelő turisztikai projekttel érkeztek ide. Réka szerint az önkéntesek zöme nem olyan projektet választott, amely tanulmányaival, szakmájával azonos. Idén először pedig nagyon széles korosztály,

19 évestől 30 évesekig jelentkeztek.

Újrahasznosítás a területe a törökországi Gülizar Sabuncunak. Azt mondja, mindig arra vágyott, hogy Európában utazgasson és új embereket, kultúrákat ismerjen meg, így ezt remek alkalomnak látta, emellett szeretett volna jobban beszélni angolul is. Lettországból érkezett Marta Krista Mellakaula, ő a bábos projekt egyik tagja, angolul olvasnak fel meséket a gyerekeknek a keresztúri könyvtárban, majd a kézzel készített bábokkal játsszák el azokat. Hozzátette, hogy elsődleges feladataik mellett sok más tevékenységük van, például angolt oktatnak az óvodákban. Francesca Silvestri és Cristina Vasile Olaszországból jöttek az elmúlt héten, mindketten a szicíliai European Solidarity Corps tagjai. Francesca elmondta, hogy egy weblapon dolgoznak, amely értéktárként fog működni, ahol Portugália, Spanyolország, Olaszország és Románia vidéki településeinek látványosságait és érdekességeit mutatják be. Cristinával együtt cikkeket, fotókat készítenek arról, hogy a régióban milyen szállások vannak. Francesca otthon tudományos cikkeket ír, és azért csatlakozott a programhoz, mert szeretett volna más műfajokat is kipróbálni. Cristina elmondta, hogy menet közben tanul mindent, hiszen nincs tapasztalata ezen a téren, nemzetközi tanulmányokat végzett, de most ritmikustorna-oktató. Vágyott egy külföldi tapasztalatcserére, ezt látta a megfelelő időpontnak és lehetőségnek. Hedi Teidearu Észtországból érkezett Székelykeresztúrra, ő a webrádiós projektet választotta, bár eredetileg inkább a gyógynövényes program érdekelte. Az idei önkéntescsapat egyetlen férfi tagjával vezeti majd az egyesület rádióját.

Fontos megismerni más kultúrákat – véli Gülizar, aki először félt, mert sokan mondták, hogy elszigetelt kis településre fog menni, de mostanra nagyon megszerette. Isztambul után először szokatlannak, most már üdítőnek találja, hogy nem olyan zsúfoltak az utcák. Marta döntését is megkérdőjelezték szülei és barátai. Ő azonban azt gondolja, hogy az olyan népszerű országokba, mint Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, bármikor könnyen el lehet jutni, de

Románia sosem lesz az első utazási célpont,

ezért akarta előítéletek nélkül felfedezni Erdélyt.

– mondta Francesca. Hedi sokkal rosszabbra számított, annak ellenére, hogy már járt Romániában. Akkor mindenhol szemét volt, minden ódon volt, azt hitte, egy faluba jut, ahol nem lesz áram, de kellemesen csalódott. Az önkéntes lányok szerint leginkább a magyar nyelv jelentett kulturális sokkot számukra. Megjegyezték, hogy Keresztúron kevesen vannak, akik beszélnek angolul, ezért főként jelekkel kommunikálnak. Az utakon látott lovakat is szokatlannak vélik, de mókásan megjegyezték, hogy a medvék közelsége is aggasztja őket. Elkeserítőnek találják, hogy nagyon rossz az összeköttetés a különböző városok között, valamint hogy

lassú és drága a tömegközlekedés.

Mindenkitől tanulsz, amikor önkéntes vagy: egy gyerektől, egymástól – összesítette az önkéntesség lényegét Gülizar. Hozzá hasonlóan Cristina – aki Olaszországban a Vöröskereszt önkéntese – is úgy véli, a tanulás a legfontosabb hozadéka ennek a kalandnak.

– így Marta. Míg Francesca úgy látja, hogy a hasonló tapasztalatcserék segítenek abban, hogy az Európai Unióban élők megismerjék egymást, a szokásokat, így a különböző országok tanulhatnak egymástól. „Fejlődsz, miközben te is segítesz valakinek fejlődni” – összegezte Hedi, hogy számára mit jelent az önkéntesség.