Megnyitották a székelyekről szóló kiállítást Budapesten

Az ünnepséget a Magyar Állami Népi Együttes táncosainak produkciója nyitotta, majd Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója mondott köszöntőt. Jelezte, még soha nem valósult meg Budapesten olyan tárlat, amely az erdélyi magyar néprajzi gyűjteményeket őrző múzeumok anyagára építve vizsgálná és tárná az érdeklődők elé, hogy kik és milyenek a székelyek.

„Eleve az, hogy az ezekben a jelenlegi határokon túli székelyföldi múzeumokban őrzött emlékanyag

A megnyíló tárlaton korszerű múzeumi szemlélet érvényesül, mert a tárgyak együttesekbe és rendszerekbe rendezése, a változatok és változások bemutatása vált hangsúlyossá. Ezeken keresztül ismerhetők meg a tárgyakat készítő és használó székelyek és a kapcsolódó történetek. „A megnyíló tárlat a székely kultúra sokszoros rétegzettségét hangsúlyozza, és formálódási képességét, életerejét igazolja. A kiállított tárgyi anyag jelentős része igazolhatóan kulturális kölcsönhatások metszetében jött létre. Így mutatja be a székelyeket az ott élők és az ottani közösségeket kutatók tudására építve.” Hozzátette,

A megöröklött néphagyomány tükröt képez számunkra

A magyar identitást mindig is megemelte az ahhoz a tájhoz, ahhoz a közösséghez való szoros kapcsolódás, elvághatatlan kötődés, amelybe beleszülettünk. Kitörölhetetlen nyomot hagy bennünk, amelyet egész életünkben hordozunk és büszkén viselünk – emelte ki beszédében Sulyok Tamás.

Magyarország köztársasági elnöke elmondta, a Néprajzi Múzeum és vele együtt a többi magyarországi és külhoni intézmény, a magyar és Kárpát-medencei közösségi élet azon mozaikdarabjait rakja egymás mellé, amelyből közös kultúránk és értékrendszerünk is épül. Identitásunk és hagyományaink hajszálgyökerei érnek össze ezekben a múzeumokban.

„Magunkra találhatunk bennük. A megőrzött tárgyi értékek a bennük szervesült szellemi-lelki értékekről is árulkodnak. A megöröklött néphagyomány tükröt képez számunkra. Tükröt, amelybe jó belenézni. Önmagunk megismeréséhez jutunk közelebb. És ezt az élményt más nem tudja megadni. Mert ez a kitüntetett múzeum és a többi gyűjtemény szerte a Kárpát-medencében, minden magyarról tud mesélni, és bármely magyar emberhez tisztán tud szólni.

„Egyre kevesebben értik, és tapasztalat híján sajnos egyre kevesebben is érzik, mit jelent egy közösséghez tartozni, milyen többletet ad ez az életnek. Pedig a nemzet nem élheti túl közösségeit, mert azokon alapszik. A székelyek talán azért olyan megingathatatlanok magyarságukban, mert erősen tartják azt a közösséget, amelyben meg tudják élni nemzeti hovatartozásukat is.”

Csodálattal tekintenek a székelyekre

Elhangzott, vannak helyek, ahol a hagyomány még mindig él, vannak magyar közösségek, amelyekben a bemutatott tárgyakhoz, népművészeti jellegzetességekhez és szokásokhoz kötődő életforma még eleven. Benne élnek abban a világban, amely a legtöbbek hétköznapjaiból sajnos már elveszett.

„A székelyek egyes közösségei még ilyennek mondhatók. A székelységet sok legenda lengi körül.

A köztársasági elnök köszöntőbeszéde végén kiemelte: „A székely közösségekre nem azért tekintünk csodálattal, mert néha népviseletben járnak, szeretik a jó pálinkát, frappáns vicceket mesélnek, vagy olyan eszközöket használnak és olyan szokásaik vannak, amelyeket már alig ismerünk, hanem mert példát adnak összetartásból és értékőrzésből.”