Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

23:09

Újabb kiütés, tovább tart a Sepsi OSK mélyrepülése

21:55

Egy lépésre a bajnoki címtől a Sepsi-SIC

21:32

Hat évtized papi szolgálatáért mutatott be gyémántmisét Boros Károly nyugalmazott főesperes

20:01

Borzot ütöttek el a felújítás alatt levő megyei úton

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Egy traktor és egy fa közé szorulva vesztette életét

Feltűnően sok hatósági jármű jelent meg az egyik csíkszeredai utcában

Elhunyt Ferenc pápa

18 éves lány fulladt a szépvízi víztározóba

Tizenhat éves fiú tűnt el otthonról

A térségben egyedülálló sportközpontja lesz Szépvíznek – fotók

Négy éve épül a tornaterem, még nem lehet tudni, hogy meddig

Itt a magyarázat arra, hogy miért teljesítenek gyengébben a magyar diákok, mint román társaik

Crin Antonescu: az elnök kötelessége a kisebbségek jogainak védelme

Egyelőre a városháza épületében marad a katonai központ

Megélt sorsokon át a székelyekről – nagyszabású kiállítás nyílik Budapesten

Fotó: Kinda István

Tíz székelyföldi múzeum, valamint kisebb gyűjtemények tárgyaiból nyílik minden eddiginél átfogóbb kiállítás a székely kultúráról a budapesti Néprajzi Múzeumban október 15-én. A kiállítás létrejöttéről és koncepciójáról Kinda István főkurátor mesélt.

Péter Beáta

2024. október 09., 21:022024. október 09., 21:02

Több mint háromszáz műtárgyat, gazdag archív fotóanyagot, mozgóképes és hangzó tartalmakat vonultat fel 700 négyzetméter alapfelületen a Székelyek – Örökség-mintázatok című kiállítás, amely 2025. augusztus 31-ig lesz látogatható a budapesti Néprajzi Múzeum városligeti épületében.

A kiállítási projekt fő partnere a Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy) és megyei múzeumhálózatának tagjai, a Haszmann Pál Múzeum (Alsócsernáton), az Incze László Céhtörténeti Múzeum (Kézdivásárhely), a Csángó Néprajzi Múzeum (Zabola), valamint a Csíki Székely Múzeum (Csíkszereda), a Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely), a Molnár István Múzeum (Székelykeresztúr), a Maros Megyei Múzeum (Marosvásárhely), a Havadtői Néprajzi Múzeum (Havadtő), és a Tarisznyás Márton Múzeum (Gyergyószentmiklós). Továbbá jelentős hozzájárulással vesz részt a programban a Csíksomlyói Ferences Kolostor (Csíksomlyó), az András Alapítvány (Csíkszereda), Erdőszentgyörgy Önkormányzata (Erdőszentgyörgy), a Havadtői Református Egyházközség (Havadtő), a Zsigmond Malom Panzió (Csíkmadaras), és számos, az ügyet felkaroló magánszemély.

A kiállítás létrehozói igyekeznek felmutatni a székely népre jellemző kulturális jegyeket, a tárgyi hagyatékon keresztül a székely néplélek jellegzetességeit, a székely identitást formáló hatásokat.

Fotó: Kinda István

De arra is törekedtek, hogy ne csak a múltat, hanem a jelent is megmutassák, és ezáltal a folyamatosságot a különböző szokásokon, használati tárgyakon keresztül, valamint, hogy érzékeltessék a folytonos változást és átmenetiséget.

Az Annától a Székelyekig

A Székelyek – Örökség-mintázatok kiállítás megvalósulásának előzményeihez hozzátartozik a 2015-ben létrehozott Anna – Asszonysors a XX. században című kiállítás – jelezte beszélgetésünkkor Kinda István néprajzkutató, a budapesti kiállítás főkurátora, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum munkatársa.

Fotó: Tuchiluș Alex

Mint mesélte, 2021-ben elkezdték a székely kiállítás tervezését, a koncepció kidolgozását. Már akkor látszott, hogy

ha kisebb tárgyakban gondolkodnak, azokból nagyon sok kell, így jutottak arra, hogy mindenképp impozáns darabokat emeljenek be a térbe, és ki kell használni a belmagasságot is.

„Fontos, hogy milyen üzenetet közvetítünk a tárgyak által, de az is fontos, hogy látványában a látogató mit kap. A kettő össze kell érjen. Láttam azt, hogy ebbe a térbe nagy tárgyak kellenek, de valami más, mint amit múzeumi környezetben megszokott a látogató. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy van egyfajta Székelyföld-kép a fejükben (...).

Feltérképeztük a résztvevő kollégákkal, hogy melyek azok a tematikák, amelyekhez tárgyunk és kutatásunk van. Vannak nagyon közismert tematikák, amelyek helyett most egyebet szerettünk volna fókuszba állítani.

Festett bútorkultúra terén például nem a legközismertebb műhelyeket hozzuk a látogató elé, hanem a kevésbé mediatizáltakat, illetve azokat a darabokat, melyeket nem kifejezetten esztétikai értékük miatt választottunk, hanem a hozzájuk kötődő történetek miatt, vagy amelyeket különböző indíttatásból a változó igényekhez alakítottak.”

Hét tematikus egység

A kiállított tárgyakat és a hozzájuk fűződő történeteket hét tematikus egységbe rendezték: a székelyek identitása, a megélhetés módozatai, a tárgyi kultúra, a kisvárosok öröksége, a gasztronómia és a fogyasztás, a szokások és hagyományok az öltözködéskultúrában, valamint a hiedelmek és a vallásosság kérdéskörei.

Fotó: Kinda István

Ezeken belül több témát is érintenek, mint például a szomszédolást – a román, örmény és szász befolyást –, a migráció történelmi és aktuális vetületeit is. De a folklór is helyet kap modern balladákon keresztül – például meghallgatható lesz a Csíkmadarason keletkezett (majd gyűjtött) Horváth Jula balladája, a fűrészgépbe esett lány története is.

A kurátori szándék szerint az élő, ma is alakuló, helyzetekhez adaptálódó kultúrát helyezik a középpontba; azt, hogy hogyan örökítettek át és akár hasznosítottak újra tárgyakat, eszközöket, technológiákat, és a különböző hagyományok milyen formákban élnek még a térségben.

„A kiállítási felület egyetlen nagy tér, és nem szerettük volna szegmentálni a témáinkat, külön szobákba rendezni, hiszen itt minden mindennel összefügg: a gazdálkodás a vallásossággal, az identitás a viselettel stb. Akár egyetlen ember példáján keresztül is fel lehet sorolni a megjelenített témaköröket, különböző időmetszetekben:

a székelynek van identitása (ami már önmagában viszonylagos, helyzetfüggő), termelő-értékelőállító elfoglaltsága, azaz dolgozik, földet művel, állatot tart, házat épít; lehet, hogy a gazdasági munkák szünetében faragással foglalkozik. Nem biztos, hogy falun, megeshet, hogy városban lakik. Eszik, szórakozik, táncol és ruházkodik, és van valamilyen transzcendens erőbe vetett hite, és közössége szokásainak bűvkörében él. Az átlagos vagy a nagybetűs székelynek tehát mindehhez köze van, ezt kívántuk érzékeltetni”

– avatott be a kurátor.

Fotó: Kinda István

A kiállításon az ember van a fókuszban, ezért is nagyon sok személy név szerint szerepel – az egyéntől jutunk el a közösségeket érintő felismerésekig, összefüggésekig. Egyfajta „tárlatvezetőként” szerepel itt a havadtői Nagy Sándor, akinek emlékiratait néhány évvel ezelőtt adta ki kötetben Kinda István. A 20. század elején tíz településen szolgált tanítóként vagy papként, visszaemlékezései tehát hitelesek, ízesen megfogalmazottak, ezek vezetik fel az egyes témákat.

„A kiállításon való végigvonulásnak a dinamikáját több szintre osztottuk le. A nagy témák nevei fatörzsre emlékeztető installációkon jelennek meg, így aki csak végigmegy és összeolvassa a témacímeket, kap egy eligazítást, hogy miről szól a kiállítás. Ezek a címek és a Nagy Sándor-idézetek közelebb hozzák a kiállítás mondanivalóját. Ha valaki jobban el szeretne mélyülni, akkor ott vannak rövid főszövegeink, ezen kívül vannak az esetszövegek, résztéma szövegek, tárgyfeliratok.

Néprajzi kiállítást alkottunk, de tekintettel arra, hogy a Néprajzi Múzeum látogatóinak nagy része a világ minden tájáról érkezik, ezért az is kérés volt, hogy azok számára is mondjunk valamit magunkról, akik életükben nem hallották azt a kifejezést, hogy székely.

Elkerülhetetlen volt, hogy néprajzosokként történészek közreműködését kérjük a kiállításhoz, hiszen el kell mondanunk, hogy kik vagyunk, hol vagyunk, és mit csináltunk azóta, amióta itt vagyunk ezen a vidéken. Legközelebbi munkatársam ebben a projektben Gyarmati Zsolt, aki maga is történész. Maguk a kiállított tárgyak sem csak kifejezetten néprajziak, hanem van benne művelődéstörténeti, ipartörténeti, történelmi, művészettörténeti jelentőségű is. Szinte mindegyik témát igyekeztünk úgy megfogni, hogy a régmúltbéli hozzá kötődő történet és tárgy mellett tegyük hozzá, hogy az adott jelenség hogyan néz ki ma. Hogy az adott téma mai leszármazása átalakult változatban hogyan él.”

Fotó: Kinda István

Székelykapu kalákában

A kiállítás jövő év augusztusáig való nyitvatartási ideje alatt múzeumpedagógiai foglalkozásokat is tartanak egy-egy témához kapcsolódva a Néprajzi Múzeum munkatársai. Továbbá, a kiállításban közreműködő székelyföldi intézmények képviselői tartanak előadásokat, egy-egy témát mélyebben kibontva. De lesznek jeles napokhoz kapcsolódó események is. A kurátor elmondta,

mindegyik nagy témánál van egy kiemelt központi tárgy, a Rozettás örökség címet viselőnél például egy készülőfélben lévő székelykapu az. Érdekessége – többek között –, hogy nem készen, felállítva mutatják be, hanem zsinórpadra fektetve, és a rendezvények alatt faragják tovább, akár a vállalkozóbb kedvű látogatók közreműködésével.

A terv az, hogy a kiállítás zárására kész, felállítható lesz a csernátoni műhelyből származó alkotás, mely a Néprajzi Múzeum gyűjteményét fogja gazdagítani, s melynek felirata: „Készült a Néprajzi Múzeum Székelyek c. kiállítására az Úr 2024. esztendejében”.

Fotó: Kinda István

Kinda István hangsúlyozta, fontos a székelyföldi múzeumok részvétele mellett a kisebb gyűjtemények, egyesületek, akár magánszemélyek jelenléte is, már csak a társadalmasítás, a részvétel, a bevonás szempontjából is.

Székelyföld Művelődés Kultúra Történelem