Megemlékezés az erdővidéki Bodvajban

A március 15-ei megemlékezések és koszorúzások sorából egy évben sem maradhat ki Bodvaj, mely a vashámor történetével kegyhellyé vált a székelyföldi székelység életében. Hétfőn délután emlékeztek a forradalom és szabadságharc hőseire.

Bús Ildikó

2011. március 15., 09:102011. március 15., 09:10

2011. március 15., 09:402011. március 15., 09:40

A megemlékezésen a kohón is kokárda díszelgett, az épület előtt pedig huszárok, illetve székely ruhás legények strázsáltak Gábor Áron ágyújának másolatánál. A zászlók közt nemcsak a szokásos forradalmi, illetve a klasszikus trikolór díszelgett, hanem meglengették az Árpád-házi, illetve a Mátyás király Fekete Serege által használt lobogókat is.

A márciusi megemlékezések akkor teljesek, ha a rézfúvósok is megszólalnak, amiről a köpeci Hangafa zenekar gondoskodott. A zenei felhozatalba új színt hoztak a nagyajtai citerások, akik kuruc-, illetve huszárnótákat játszottak. Az elsőként felszólaló nagyajtai polgármester, Bihari Edömér az 1848-as forradalom alatt létrejött összetartásra hívta fel a figyelmet: „A mi feladatunk az, hogy szót értsünk. Ha továbbra is szétszedegetjük egymást, akkor nincs esélyünk arra, hogy elnyerjük a szabadságot” – utalt a székelység autonómiatörekvésére az elöljáró.

Kovászna megye tanácsának vezetője, Tamás Sándor beszédében a múlt székely hőseinek emlékét idézte fel, akik a jövőbeli sikerekben segíthetnek. \"Székelyföld közös alkotás. Mindannyiunk tulajdona. Azt akarjuk, hogy Székelyföld azoké legyen, akik megdolgoznak, megküzdenek és áldozatokat hoznak érte” – fogalmazott a tanácselnök.

A szabadságharc erdővidéki és háromszéki vonatkozásairól tartott rövid beszédében Demeter kifejtette: a Bodvajban, később pedig Kézdivásárhelyen készített ágyúk lélektani erővel is rendelkeztek. Az osztrákok által manipulált román és szász csapatok nemegyszer dobták el a fegyvert annak láttán, hogy a székely haderő rendelkezik ágyúval, ők viszont nem. Míg az osztrákok kénytelenek voltak nagyobb számú katonaságot vezényelni a székelyek ellen, addig lehetőség volt arra is, hogy a 180 000 fős honvédsereget megszervezzék Magyarország más területein. Az ünnepség koszorúzással és a himnuszok eléneklésével zárult.