Vissza a hétfáinkat!

Korábban volt már egy hasonló próbálkozás, akkor Borbély László képviselő kezdeményezte a Hétfák újraültetését, meg is történt, ám a csemeték szőrén-szálán eltűntek a partról.

Most egy csoport marosvásárhelyi – fiatal és középkorú – rugaszkodott neki az újraültetésnek. Fekete Zsolt (Lovacska) fotóművész egyike a csoportot közösségi oldalon szervezőknek. „Moldován István fejéből pattant ki az ötlet, amit többen felkaroltunk, s népszerűsítettünk a világhálón. A kedvezőtlen időjárás ellenére meglehetősen sokan ki is jöttek. Hogy miért kell újra ültetni a Hétfákat? Nos, amikor a marosszentgyörgyi polgármesteri hivatalban – ide tartozik a terület – meg kellett válaszolni ezt a kérdést az engedély beszerzése végett, mi is rádöbbentünk, hogy nem is olyan könnyű erre válaszolni” – magyarázta ültetés közben Lovacska.

Azért csak kisilabizáltuk, hogy miért is. Azoknak, akik az ültetésben részt vettek, sokkal egyszerűbb volt a válasz: azért, mert egykor ott voltak, mert hozzátartoztak a város régi arculatához, mert ez volt a város egyik legszimbolikusabb helye. S mert a Hétfák a tősgyökeres marosvásárhelyiek lelkében egy fogalom, egy életérzés visszatükröződése, egy hajdani életforma tárgyiasulása. Válasznak ennyi elég is.

Tizenkét fekete nyár

A száz évvel ezelőtti városképből kiemelkedett a Hétfák képe – magyarázta Lovacska. A fák öregségük miatt pusztultak ki, lehettek olyan 200-300 évesek, a 70-80-as években még megvolt kettő belőlük. Hogy a nevüket miről kapták? Nos, ha Nagyvárad lehet a nyolc hidak városa, akkor ez a marosparti szakasz lehetett a Hétfák. Egészen biztos, hogy a XIX.-XX. század fordulója táján megmaradt fák számából kapta nevét a partszakasz. Az ültetők utánanéztek a Hétfák genealógiájának – kiderült, hogy a fűzfafélék családjába tartozó fekete nyárfáról (Populus nigra) van szó, ezért aztán ilyen csemetéket szereztek be. Mindjárt tizenkettőt ültettek el, hogy ha netán kifagy, kipusztul, vandál kezek áldozatává válik néhány, a hét úgyis megmaradjon. Ha több marad, annál jobb. „Figyeljük, s ha netán fogyatkoznak, újraültetjük” – biztatott Lovacska.

Melyik az a hely?

A szervezők egy legalább 70-80 éves fénykép alapján jelölték ki az ültetés helyét. Fekete Zsolt mondta: a képen jól látható a kadétiskola (mai MOGYE), a holtág, a sziget, s a hét fa. Ennek alapján határolták be a helyet. Mások szerint – s ehhez alulírott is csatlakozik – valamivel „errébb”, a város irányában voltak a fák.

Ezt erősítette meg a helyszínen levő, közismert vásárhelyi állatorvos, Bob Miklós is. Szerintünk valahol a mostani partfeltöltés helyén álltak a fák, ott, ahol még van egy száradó nyárfa – bizonyára az eredetiek fattya – a szeméthalmok között. Abban viszont valamennyien egyetértünk, ha húsz-harminc méterrel odébb is, a lényeg, hogy a Hétfák ismét ott legyenek a Maros partján.

Egy kis szófejtés

Egykor a vásárhelyiek nem a Víkendre, még csak nem is a Cementlapokhoz, hanem ide jöttek strandolni. Étellel, sörrel, pokrócokkal felpakolva családok tucatjai fürdőztek a Hétfák folyószakaszának homokos partján. Valóságos Vásárhelyi Riviera volt ez a hely.

Feket Zsolt mesélte: pár éve télen járt ezen a helyen, amikor még hajléktalanok húzták meg magukat itt egy barakkféleségben. Heten (!) voltak, s FÁztak. Ezért aztán a férfiak elindultak FÁt gyűjteni a fűtőzéshez. HÉT férfi FÁzott. Mi ez, ha nem valamiféle transzcendens utalás a genius locira...?