Van igény rájuk: mindig vannak az idősotthonok várólistáin

Marosvásárhelyen a városháza tart fenn egy öregotthont, ami a Zsidó Vértanúk utcában van. Hasonló állami, általában a megyei tanács és a szakminisztérium által fenntartott idősotthonok vannak még Szászrégenben, Marossárpatakon, Alsóidecsen. Alapítványok, egyházak által épített és fenntartott öregotthonok vannak a megyeszékhelyen, Backamadarason, Búzásbesenyőben, Mezőfelében, s működik pár magánkézben levő otthon, ezek közül a legnagyobb Búzásbesenyőben.  A körülmények most már mindenhol jók, az igazán számottevő különbség az otthonok között a beköltözöttek anyagi hozzájárulásában van.

Az állami öregotthonokban a törvény által megszabott számítások alapján osztják le a beköltözöttek önrészét, és a helyi vagy állami költségvetésből biztosítják a többit, míg a magánkézben, alapítványok/egyházak  által fenntartott helyeken a költségeket teljesen vagy nagyrészt az idősek és hozzátartozóik kell hogy fedezzék.

Marosvásárhelyen minden évben az első tanácsülésen, az előző évi költségeket figyelembe véve, a törvény alapján szabják meg az idősek évi hozzájárulását. Idén ez az összeg 505 lej, a többit a városi költségvetésből fedezik. Az uniós pénzalapokból felújított, korszerű és barátságos otthon már csak külsőleg emlékeztet a tíz, netán húsz évvel ezelőtti öregek házára.

Anca Florea  igazgató ottjártunkkor éppen a jelmezeket válogatta, hiszen farsangi mulatságra készültek. „Az otthonban jelenleg többnyire fennjáró idős személyek vannak. Számukra sokféle programot szervezünk: megünnepeljük a születésnapokat, havonta van egy nagyobb lélegzetű tematikus tevékenységünk. Szeretnénk megváltoztatni azt a mentalitást, hogy az idősotthonba az emberek meghalni jönnek. Tartalmas, minőségi életet biztosítunk számukra, hogy közösségben töltsék azt az időt, ami megadatott nekik”.

A 76 férőhelyes otthonban jelenleg minden hely foglalt, várólista van, ezen négy személy szerepel. Csak marosvásárhelyi személyivel jelentkező, nyugdíjas személyeket fogadnak, nem tudnak helyet biztosítani a pszichés betegeknek, mert ellátásukra, gondozásokra nincs megfelelően képzett személy és hely.

Ottjártunkkor találkoztunk Tolán Péterrel, aki három éve az otthon lakója. Egykor az Electromarosnál dolgozott, most egykori kollégájával osztozik a kétszemélyes szobán. „Jól vagyunk itt. Sok program van, jó az ellátás, mindenünk megvan, amire szükségünk lehet. Kijárhatunk színházba, vásárolni. 505 lejből, amennyit most kell fizetni, nem tudnék ilyen körülmények között lakni, enni, élni” – mondja az öregúr, akinek fia és családja Vásárhelyen lakik, lánya és ahogy ő mondta „volt menyasszonya” Magyarországon él. Tartja velük a kapcsolatot, amikor hazajönnek nagy családi találkozókat is szoktak szervezni.

„Valamikor sokat utaztam, külföldre kirándultam, hoztam ezt-azt, amit itthon eladtam. De most sem panaszkodom. Egyszer bementem a templomba, és Szent Antaltól azt kértem, legyek egészséges. Ma is az vagyok.”

A marosvásárhelyi Kálvin János idősotthonban 56 férőhely van, jelenleg mindenik fogalt. Itt egy- és kétágyas szobákba költözhettek be az érdeklődők, akár saját bútorukkal együtt. Az otthon vezetője, Jakab István érdeklődésünkre elmondta, hogy egy egyszemélyes szobában élő havonta 1800 lejt, a szobatárssal levők 1600 lejt kell hogy fizessenek. Fogadnak ágyhoz kötött betegeket is, de sajnos nincs lehetőségük az Alzheimer-kórral küszködők befogadására.

„Főként a városból költöztek be az idős személyek, házaspárok. Igyekszünk mindent megtenni, hogy jól érezzék magukat. Sokan mondják, hogy életük legszebb és leggondtalanabb időszaka ez, hiszen mindenük megvan. Mivel a városban élnek a családtagjaik, könnyebben tudják látogatni őket, néha a vasárnapi ebédre haza is viszik őket. Mindig hangsúlyozzuk, hogy ide élni költöznek, költözzenek be, s azért, hogy minőségi ellátásban legyen részük és közösségben legyenek”– mondta Jakab István, akitől megtudtuk, hogy jelenleg húszan vannak a várólistán, s azt tapasztalják, hogy egyre nagyobb igény van ilyen jellegű otthonokra.  

Két otthon Búzásbesenyőben

A Marosvásárhelytől húsz kilométerre fekvő Búzásbesenyőben két idősotthon is működik. Egyiket a kerelőszentpáli polgármesteri hivatal építette uniós pénzalapokból, majd a gyulafehérvári Caritast bízta meg működtetésével, s a Gondviselés Háza nevet viseli. Családias otthon, hiszen csak 16 férőhelyes, így bentlakók és alkalmazottak igazi közösségként vannak együtt. Az otthon vezetője McAllister Magdolna a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, hogy  jelenleg minden helyük fogalt, s várólistán is van pár személy. Tapasztalata szerint egyre szívesebben jönnek ki oda a városból is az idősek, hiszen nyugodt és jól felszerelt otthon a besenyői.

„Ágyhoz kötött és demenciás betegeket is fogadunk (ha van helyünk), ez utóbbiakkal állatterápiás foglalkozásaink is vannak, s azt tapasztaltuk, hogy egy kiscica jelenléte nagyon jó hatással van rájuk. Ami az árakat illeti, jelenleg tárgyalunk róluk, így erről nem tudok érdemben nyilatkozni” – mondta az igazgató.

A településen működik egy több mint száz férőhelyes otthon is, ami magánkézben van, s ahol modern körülmények között szakképzett személyzettel várják az időseket, akik egy- és kétszemélyes szobába költözhetnek be.

Pszichés beteget nehezebb elhelyezni

Országszerte, így Maros megyében is gondot jelent, hogy az időskori pszichés betegségekben szenvedő személyeket nem tudják befogadni az idősotthonokba, s kevesen vállalkoznak arra, hogy otthonaikban éjjel-nappal gondozzák őket. Maros megyében a megyei tanács ügykezelésébe tartoznak azok az állami otthonok, ahol pszichés problémákkal küszködő személyeket ápolnak. Ezek Marosvécsen, Mikházán, Szászrégenben és Marosludason vannak, ez utóbbit 2014-ben nyitották meg, és 104 férőhelyes. Itt fogadnak időseket is a helyek függvényében. Ezekről érdeklődni lehet a  0265-210 637-es, 0265-210 657-es telefonszámokon.