Színpadias ballagás a Kötelesen

Nem hagyományos és semmiképp sem unalmas, amikor utoljára szól a csengő a Köteles utcai színitanodán: a búcsúbeszédek mellett mindig helyet kap a színpadi produkció is, de már a ballagók viseletén is látszik, nem egy szokásos kicsengetési ünnepségbe csöppenünk.

Szász Cs. Emese

2014. május 25., 11:112014. május 25., 11:11

2014. május 25., 16:302014. május 25., 16:30

Pénteken 11 órakor szólt utoljára a csengő a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem 133 végzős diákjának. A román tagozat 63 és magyar tagozat 70 hallgatója a Gaudeamus igitur dallamára vonult be a Stúdió Színházba, amelynek színpada annyiszor volt fellépésük helye, most meg ott búcsúztatták őket. A színitanoda végzősei már öltözetben is kitűntek a tömegből: volt olyan osztály, amelynek tagjai színes ballagókalapot készíttettek maguknak, mások tiszta fehérben búcsúztak, megint mások színpadi kosztümöket aggattak magukra a különleges napon.

Az ünnepségen a ceremóniamesterek szerepét Sebestyén Aba és Elena Purea játszotta. Balási András rektorhelyettes felolvasta Sorin Crișan rektor üzenetét, aki Temesváron rektorok konferenciáján volt, így nem vehetett részt az ünnepségen. Balási András azt is felidézte, 13-14 évvel ezelőtt ő is ugyanazokban a padokban ült teatrológus végzős hallgatóként, s arra emlékszik, milyen öröm volt a ballagás, s reményét fejezte ki, hogy a mai végzősök is hasonlóan éreznek.

A kicsengetés része volt az is, hogy Kovács András Ferenc költő, műfordító a Művészeti Egyetem díszdoktori címét vehette át, amely a rektorhelyettes elmondása szerint a legnagyobb díj, amelyet egyetem adhat. A rektorhelyettes olvasta fel a KAF becenevet viselő Kossuth-díjas költő laudációját, majd a kitüntetett megkapta a címmel együtt járó stóláját és fejfedőjét, majd ebben az öltözetben Shakespeare-fordítással köszönte meg kitüntetését – előbb románul, majd magyarul. A kétnyelvűség amúgy az egész ballagásra jellemző volt, a beszédek román és magyar nyelven zajlottak, de azoknak, akik nem értették egyik vagy másik nyelvet, lehetőségük volt fülhallgatót kérni, amelyben szinkrontolmácsolással közvetítették a színpadon elhangzó üzeneteket.

A dalokkal és színpadi produkciókkal tarkított ünnepségen a magyar tagozat dékánja, Kós Anna is felszólalt: egy vonatos utazáshoz hasonlította a hallgatók itt töltött éveit, s reményét fejezte ki, hogy szép csomagot visznek magukkal erről az állomásról.

A diákok a hétvégén még ünnepeltek, hétfőtől azonban már az utolsó vizsgaidőszak akadályait veszik.