Szépségápolás, tudatosan

– Milyen alapanyagokat használsz a kencéidhez, és honnan szerzed be azokat?

– Hidegen sajtolt növényi olajokkal dolgozom, ezekhez kerülnek illóolajok, vitaminok, egyéb adalékok. Zömében biotanúsítvánnyal rendelkező termékeket használok. Nyilván, ahol érdemes ilyesmiért többletet fizetni, ugyanis figyelembe kell venni, hogy bizonyos alapanyagok esetében a biót és a nem biót is ugyanazzal a módszerrel takarítják be, nincs mód másra. Mostanában – úgy két év kísérletezés után – használok egyik balzsamban lanolint, ez állati eredetű alapanyag, illetve propoliszt, a méhviasz is állati eredetű, ám mind természetes.

A különböző termékekhez használt alapanyagok kiválasztásánál minden esetben az az elsődleges, és talán egyetlen szempont, hogy csakis olyasmi kerüljön bele, amire a bőrnek, a terméknek szüksége van, semmi több. Emiatt nem készítek tejszerű testápolókat, arclemosókat, mivel abba sok folyadék kerülne, a folyadékot emulgeáló, vagyis az olajat vízzel összekeverő adalék szerintem igen nagy arányban kellene bele, és hát ezzel egyenes arányban megnő a tartósítószer mennyisége is. Kinek van erre szüksége, ha a vizet magam is minden alkalommal hozzá tudom adagolni a termékhez?

Hogy honnan szerzem be az alapanyagokat, nagyon szerteágazó, mert rengeteg helyről, de a fontosabbakat egy németországi beszállítótól, ám volt már arra is eset, hogy orosz vállalattól vásároltam. A viaszt azonban helyi termelőktől szerzem be, a kecsketejet, savót, levendulát, illetve a körömvirágot, szárított növényeket úgyszintén. Ezekből készítem aztán a saját érlelésű gyógyolajokat, amiket a különböző kenőcsökhöz, balzsamokhoz keverek. Próbáltam én vásárolni is készen hasonló olajokat, de valahogy mindig hiányérzetem van velük szemben, jobban szeretem, ha az én szemem előtt alakulnak a dolgok.

– Mióta foglalkozol ezzel, és miért kezdtél ebbe bele?

– Már több éve foglalkozom ezzel is, nagyjából 2012 telén érte el az elégedetlenségem azt a kritikus pontot, amikor nekifogtam, és mint egy szivacs, elkezdtem belevetni magam a tanulásba, párhuzamosan a kísérletezéssel. Ez pár hónappal ezelőttig csupán egy kedves, játékos agytorna volt, az elején mindenképp, barátkozás az anyagokkal, a hatásokkal, a ráérzéseim tesztelése. Aztán, ahogy egyre gyakrabban bízhattam az impulzusaimban, egyre gyakrabban bizonyosodott be, hogy jól rátapintok dolgokra, problémákra, és egyre több összefüggés állja meg a helyét, legalábbis az én fejemben, úgy lettem egyre bátrabb a kísérletezésben és a termékfejlesztésben. És hiszem, hogy minden problémára meg lehet találni a megfelelő gyógyírt. Hogy miért kezdtem bele? Szüleim, szakmájukból adódóan, kevergettek kenőcsöket, apám különösen tehetséges volt ebben, de főként a receptek kialakításában, az újításokban. Sajnos az ő receptes füzete nem maradt meg, valaki elcsente.

A kozmetikumok címkéit örök életemben tanulmányoztam, szóval a téma iránt mindig nyitott voltam, és szépen lassan kezdtem afelé hajlani, hogy minél természetesebb dolgok kerüljenek a bőrömre. Ehhez a döntéshez nagyban hozzájárult az is, hogy egyre durvábban jelentkezett az ekcémám, szóval nem volt természetellenes a váltás. De ami az ajtót végképp betette, hogy a bioboltban kapható, olajnak nevezett termékben az olaj aránya rettenetesen alacsony volt, és tele volt különböző adalékokkal, horribilis áron. Ekkor fogtam magam, és elkezdtem a magam dolgait kikeverni. Ez nyilván tetszett másoknak is, jöttek az eredmények, és egyre bonyolultabb recepteket találtam ki.

– Mennyire fogékonyak az emberek a termékeidre?

– Azt vettem észre, hogy aki egyszer kipróbálja, varázsütésszerűen hinni kezd a dologban, bármi is legyen az indító kence. Utána már nem tud, egyszerűen képtelenség visszatérni a bolti dolgokhoz. Mert tiltakozik a bőre ezek ellen. Pont úgy, mint amikor egyszer egy jó sonkát, vagy házi tyúkból készített levest kóstolsz, hát nem fog ízleni a gyengébb verzió többet. Ám nyilván vannak nyitottabb és elutasítóbb vidékek az országban, van, ahol tájékozottabbak az emberek, ott könnyebben tudunk beszélgetni, és van, ahol nulláról kell indulni a beszélgetésben. És nem segít ebben az, ha előtted már vásárolt, mondjuk, egy etikátlanul előállított gyenge kézműves terméket, ami esetleg még bántotta is a bőrét. Szóval elég nehéz, de annál szebb, annál kedvesebb, nyitottabb beszélgetésekre kerül sor. Addig nehezebb kicsit, míg az első kencét nem próbálják ki, mert nem bíznak még eléggé abban, hogy ez az egész nem átverés, nem ez a lényege számomra a dolognak. Úgy gondolom, nem lehet úgy építkezni, úgy értéket teremteni, ha más ettől kárt szenved.

Volt egy vásárlóm a legeslegelső vásáron, aki boncolgatta, hogy az üvegben nincsen meg a 100 milliliter. Ezen váltottunk néhány mondatot, aztán kértem, hogy tegye le nyugodtan, nem tudom eladni neki, ezzel nem szeretném, ha hazamenne, még egyéb baja is lehet belőle, pedig egyszerűen arról van szó, hogy a gyógyszertári üvegekbe mindig több fér, mint amennyi az űrtartalma, hogy lehessen összerázni is... de jellemző amúgy egy bizonyos fokú kételkedés, bizalmatlanság, amit nehéz áthidalni.

Viszont vannak olyan vásárlóim, akik szépen lassan lecserélték a teljes kencehadat a fürdőszobában, és hálásak azért, hogy lélegzik a bőrük, helyrejött a hajuk, vagy végre megtalálták a megfelelő deójukat. Szóval van remény.

– Szerinted ma mi a legnagyobb probléma a nem bio alapanyagokból készült, ipari termékekkel?

– Legfőképpen az, hogy telepakolják mindenféle adalékokkal, lásd a legutóbbi botrányt a peeling tusfürdőkkel kapcsolatban. Az, hogy nem gondolkodnak a gyártók azon túl, ami a pillanatnyi hasznuk, nem gondolják végig a termék által létrehozott rövid távú és hosszú távú hatásokat, környezetre, egészségre, csak nyomják a gyártást. Mi lehet egy olyan krémben, ami négy nap alatt százalékokkal feszesíti az arcbőrödet?

Alapvetően nem is az ipari termékekkel van a baj, mert mi az, amitől számítva ipari termelésről beszélünk? A törvény alapján az ilyen kisebb manufakturális gyártási egységek is iparnak számítanak, bár nem valószínű, hogy automatizált lenne. Hanem a termékek gyártásához felhasznált alapanyagok milyensége a mérvadó, hogy miből készül, mennyi ideig tart el, illetve az illető termékben a természetes alapanyagok aránya. Nyilvánvaló, hogy a nagyon illatos szappan nem természetes anyagokból készül, az is, hogy az a kenőcs, ami két év alatt nem romlik (avasodik, penészedik) meg, az ismét nem természetes, akkor a bőrömnek nem adok természetes kényeztetést.

– Melyek a legkelendőbb kencéid?

– Talán a deó, ami nem izzadásgátló, hanem a szagosodást, tehát a baktériumok szaporodását gátolja, meg az ajakír, újabban a szemráncolaj, amely csodálatos, és a szezonális rovarriasztó nyáron, télen meg a náthás időszakban a légzéskönnyítő (mellkas)balzsam.