Székre álltak, boszorkányt kerestek Márkodban

A Kis nyelvművelő nevet viselő versenyen a gyerekek bizonyságot tehettek anyanyelvi tudásukról, nyelvi gazdagságukról, a nyelv magasabb szintű használatáról, mindezzel az anyanyelvet szolgálva. Ugyanakkor a vetélkedő céljai azok voltak, hogy lehetőséget biztosítsanak a tanulóknak az anyanyelv magasabb szintű használatának bizonyítására, a nyelv rejtett titkainak felfedezésére, illetve értetni, éreztetni a nyelv tisztaságát, színét, erejét, az elsajátított nyelvi ismeretek kreatív gyakorlati használata által.

Jók között a legjobbak

A versenyen kilenc csapat méretkezett meg: Nyárádszeredából a Nyelvkukacok, Fehérlófiak, Unka-porontyok, Fejtörők, Nyárádmagyarósról a Kisokosok és Ügyeskedők, Jobbágyfalváról a Szóforgatók, Szentháromságról a Szókimondók, Szentmártonból az Okos csikók. A gyerekeknek nyelvtani ismeretekből, olvasásból, szerepjátékból kellett bizonyítaniuk. Bár nem minősültek a legnehezebbnek, a nyelvi feladatok egyik-másikánál meg-megtorpantak a csapatok vagy éppen a kreativitásukat csillogtathatták meg. Az olvasásban az értelmes, folyékony, kifejező olvasás, a szavak tiszta kiejtése volt a lényeg, míg a dramatizálás során egy kapott témában a háromfős csapatoknak mesét kellett alkotniuk és eljátszaniuk azt. A vetélkedő legjobbjainak bizonyultak a magyarósi Kisokosok és a szeredai Unka-porontyok, így ők képviselik majd a körzetet a verseny megyei szakaszán, amelyet március 22-én rendeznek meg Marosvásárhelyen. Olvasásban is a szeredai Unka-porontyok csapat jeleskedett, míg a szerepjátékban a szeredai Fehérlófiak csapata tűnt ki.

Mindenki tanult

A zsűri elnöke, Majláth Gabriella marosvásárhelyi magyar nyelv szakos tanár szerint a hétvégi vetélkedőn keresztül „anyanyelvünk rejtett kincseihez kerültünk közelebb, továbbá az adventi időszakban nagy öröm volt számunkra látni a sok gyereket, ahogy jó szóval, játszva a nyelvi igényesség magasabb fokára jutottak ők maguk is, és minket is elbűvöltek. Mindannyian nyertesei vagyunk ennek a versenynek”.

A jó hangulatú délelőttön nemcsak anyanyelvünket gyakorolták a kisgyerekek, hanem sok újdonságot is tanulhattak népi kultúránkból, amelyet a félreeső bekecsalji Márkod még őriz, de a legtöbb településen már alig vagy egyáltalán nem ismernek. Így egy furfangos székely képében Kovács Ferenc iskolaigazgató is bekérezkedett a melegbe, majd a vetélkedő próbái között sok minden előkerült az átalvetőjéből: csinált „kórémuzsikát”, lószőrből vagy falécekből durrogtatót, elkészítette a Luca széket és megpróbálta megtalálni a teremben a boszorkányokat, továbbá elvetette a karácsonyi gabonát, és jókedvűen játszott a gyermekekkel. Továbbá a helyi népszokásokba is bepillanthattak a tanulók, ugyanis időközben bekérezkedtek a Luca napi köszöntők, a „kotyolók”, akik szalmát szórtak szét és rossz vagy jókívánságokkal köszönték meg a gazdáknak a fogadtatást.