Szánkóvonatoztunk Szováta havas lejtőin

Bár csak ötven kilométerre van Marosvásárhelytől, mégis teljesen más éghajlat fogad Szovátán. Nincs feltétlenül hidegebb, de mindig jóval nagyobb a hó és többet tart.

Mit szerettünk...

Kisgyermekekkel ezért érdemes akár pár órát is ott tölteni, mert mindenhol lehet szánkót húzni, és több helyen is találhatunk olyan lejtőket, ahol csak mi és gyerekeink, barátaink csúszkálhatunk. Idén kedvenc „tanyánk” a Medve-tó és környéke volt. Találtunk egy nagyszerű lejtőt, ahol mi tapostuk le a havat, mi alakítottuk ki a szánkópályát, és mindennap elégedetten láttuk, hogy csak a fagy miatt vált még síkosabbá. Pár napos ottlétünk alatt többször havazott, így hógolyócsatákat vívtunk és hóembert is építettünk a gyerekek nagy örömére. Bár a tó körül többször leszórták a sétányt, mégis lehetett szánkóval közlekedni, és a jegypénztár előtt több méteres jeges sáv alakult ki, ahol csak a gyakorlott egyensúlyozók úszták meg huppanás nélkül. Felfedeztük azt is, hogy a Piroska-tó teljesen befagyott, és egy talpraesett édesapa hólapáttal nagyszerű korcsolyapályát alakított ki két lánya és felesége, de minden arra látogató számára. Kipróbáltuk a havas, jeges új sétányokat, megpróbáltuk megnézni, hogy milyen lett a régi-új Tivoli-tó. Ez utóbbit nem sikerült, mert egy dühös németjuhászkutya őrködött az építőtelep körül. Finom tejszínhabos meleg csokit ittunk többször is a fürdőtelep majdnem egyetlen nyitva tartott presszójában.

Miért nehezteltünk...

Igaz, hogy jó, ha minden járdán szánkót lehet húzni, mert így a kisgyerekek nem nyavalyognak, hogy elfáradtak. De azért igencsak veszélyes, hogy nemcsak a fürdőtelep fő utcáján, hanem a Sasok útján és még sok más helyen is vastag jég- vagy hóréteg borítja a járdákat. Az utcákat rendszeresen tisztították, szórták. A panziók, éttermek nagy része be van zárva, nem lehet találni egy becsületes helyet, ha valaki ebédelni szeretne. Persze a legnagyobb szálloda parkolója tele van orosz és moldvai rendszámú autókkal, és biztos, hogy ott külsősöknek is adnak egy tányér meleg levest. Csak nem biztos, hogy mindenki számára elérhető áron. Sértő, mi több felháborító, hogy akárcsak nyáron, fülsiketítő román népzenétől hangos a sétálóutca, mivel a piac melletti első étterem tulajdonosa fő feladatának tekinti a járókelők „szórakoztatását”. Nem hiszem, hogy a városházán még senki nem emelt panaszt emiatt, mint ahogy azt sem tudom elképzelni, hogy nem lehet hivatalosan felszólítani a közétkeztetési egység vezetőjét, hogy vigye vissza a terembe a nyitott teraszra kitett óriási hangfalakat.

Minek örvendtünk...

Jólesett hallani a szép szovátai református templomban az év első igehirdetésén, hogy a tiszteletes úr Isten kegyelméről, szeretetéről beszél, és arra biztat mindenkit, hogy idén fedezzük fel Isten gyöngédségét a mi életünkben, és próbáljunk meg mi is szeretettel, gyöngéden fordulni családtagjainkhoz, környezetünkhöz. Nagy örömmel sétáltunk a szépen rendbe tett panziók előtt, látva, hogy úgy újították fel ezeket, hogy megőrizték a jellegzetes magyaros, tulipános mintákat, fafaragásokat. Az is dicséretes, hogy két sípálya is működik, és a gyakorlott sízők mellett a gyerekekre, kezdőkre is gondoltak.

Néhány napja a szovátai beruházások kapcsán a városvezető azt nyilatkozta a székelyhonnak, hogy nem a turisták száma a fontos, hanem hogy aki eljön, az elégedett legyen. Mi azok voltunk.