Pezsgő gyülekezeti élet Gernyeszegen

A gernyeszegiek 2005 tavaszán találkoztak az ibrányiakkal, akkor még településszinten. Kórusként, majd gyülekezetként 2010 óta tartják a kapcsolatot az anyaországiakkal.

Veress Róbert gernyeszegi református lelkész érdeklődésünkre elmondta, hogy a kirándulás forgatókönyve a bevált szokás szerint zajlott le. Csütörtökön este érkeztek, pénteken buszos kiránduláson vettek részt, ahová Vass László ibrányi lelkipásztor kísérte el a vendégeket, szakszerű idegenvezetésben részesítve őket. A Boldogkőváralja- Vizsoly-Hollóháza-Sárospatak-Tokaj útvonalon a helyszínek önmagukért beszélnek, élményekkel, ismeretekkel gazdagodva érkeztek estére vissza a közös vacsorára Ibrányba, ahol a fáradtság ellenére kicsitől nagyig mindenki kedvére szórakozhatott.

Szombaton családi nappal folytatódott a közös együttlét, amikor ki-ki vendéglátójával töltötte a napot. Vasárnap délelőtt közös istentiszteleten vettek részt, és adtak hálát az Úrnak a lehetőségért, hogy a két gyülekezet tagjai egymásra találhattak, s megtalálva közös értékeiket építeni tudják a kapcsolatot. Nem maradt el a gernyeszegiek kórusának fellépése sem. „A jövő évi vendégfogadást, amikor már ismét gyülekezeti szinten jönnek, már a buszban elkezdte szervezni csapatunk. Ennél biztosabb jele annak, hogy jól érezte mindenki magát, talán nem is kell” – mondta a lelkipásztor.

Ott voltak a Magyar Református Világtalálkozón is

Július 10-én a gernyeszegi reformátusok újabb csapattal (31 személy) keltek útra, hogy részt vegyenek a világtalálkozó sepsiszentgyörgyi rendezvényein. Nőszövetségi tagok, az ifjúság képviselője, a gyülekezet néhány férfitagja, a főgondnok, valamint gróf Teleki Kálmán utaztak együtt a nem mindennapi eseményre. „Fizikailag embert próbáló az út hosszúsága, a tűző meleg, ám annál felemelőbb, amikor lélekben is együtt lehetünk, rég látott rokonokkal találkozhatunk, s neves igehirdetők prédikációját hozhatjuk magunkkal hogy tárjuk ki lelkünket” – fogalmazott Veress Róbert.

A gernyeszegi csoport részt vett az ünnepélyes megnyitón, megtekintették a kézműves-vásárt, valamint a Kálvin-kiállítást, nem hiányoztak Kálvin János egész alakos szobrának felavatásáról sem, majd jelen voltak az ünnepi istentiszteleten és úrvacsoraosztáson is.

Jött a zászló vándorútra

2014 januárjában a Görgényi Református Egyházmegye Nőszövetsége elnöknője kezdeményezésére a lelkészi közösség felkarolta a nőszövetségi zászló gyülekezetekben való bemutatásának ötletét. A zászló, mint szimbólum, templomból templomba megy, s közben szinte észrevétlenül elevenednek meg régi barátságok, s kötődnek újabb és újabbak lelkészek, nőszövetségi és gyülekezeti tagok között. „A szabály igen egyszerű: a Felső-Maros menti nőszövetség hozza valamely Alsó-Maros mentinek, majd bizonyos idő elteltével onnan is tovább viszik, vissza a Felső-Maros mentére. Hogy az átadás alkalmát ki hogyan képzeli el, a házigazdára és vendégekre lett bízva” – magyarázta a gernyeszegiek lelkipásztora. 2014. július 13-án a marosfelfalui Nőszövetség tagjai Dobos Loránd lelkipásztor kíséretében hozták a gernyeszegi gyülekezetbe az egyházmegyei zászlót. Ez alkalommal Dobos Loránd tiszteletes hirdette Isten igéjét, majd bemutatta gyülekezetét, nőszövetségi munkájukat, a zászló átadását pedig szeretetvendégség követte, ajándék sétával a Teleki-kastélyban.

„Az imaház kicsinek bizonyult, de annál nagyobb volt az öröm, hogy zsúfolásig töltöttük, hogy generációk tudtak ismét együtt lenni úgy, hogy áldásos volt az ott töltött idő. A két nőszövetség jelenlétével példázta, hogy fiatalok és idősek egyaránt lelkes tagjai református nőszövetségeinknek, valamint azt is, hogy van, aki időt, energiát és szeretetet szán arra, hogy a közösség ügyét szolgálja” – fejtette ki a tiszteletes.

Vasárnap a hetvenéveseket köszöntötték

Idén a 70 évesek nyitották a kortárstalálkozók sorát. Tizenöten gyűltek össze, hogy hálát adjanak mindazért, amit az eltelt hét évtizedben megéltek. Az ünnepeltek istentisztelet előtt az imaházban gyülekeztek, ahol már elkezdődött a beszélgetés, míg a kitűzők a helyükre kerültek.

„Az istentisztelet keretében imádsággal, énekkel, meglepetésvendéggel, emléklappal és virággal köszöntöttük őket, és köszöntötték ők egymást is szép szavakkal. Kegyelettel emlékeztünk ugyanakkor mindazokra, akik már nem lehetnek közöttünk. Az ünneplés a templomkertben folytatódott, ahol a család- és gyülekezeti tagok köszöntötték az ünnepelteket, majd a közös ebéd megkoronázta az alkalmat” – számolt be röviden lapunknak az ünnepségről Veress Róbert lelkipásztor.