Nemzeti Gyásznap - Marosvásárhelyen két helyszínen

Délben az MPP és az SZNT a Petőfi-szobornál emlékezett (fotó fent) a magyar szabadságharc leverése után kivégzett 13 – gróf Batthyányi Lajos lenne a 14. – aradi vértanúra. Kozsik József színművész felolvasta Damjanich Jánosnak az 1849 október 5-éről 6-ra virradó éjszaka keltezett imáját, majd az MPP marosvásárhelyi elnöke, dr. Pálosi Csaba a fegyvereket az oroszok előtt letevő és az osztrák császár által kegyelemben részesített, 1916-ban elhunyt Görgey Artúrról és a lázadók megbüntetését követelő Dessewfy Emilről szólt a jelenlevőkhöz. Ezután Marosvásárhely polgármesterének tanácsosa, Csegzi Sándor osztotta meg emlékező gondolatait, majd a Marosszéki Székely Tanács elnöke, Biró Zsolt a katalán példát említette.

„Szeptember 11-én a katalánok tömegesen kiálltották: Independencia. 1714. szeptember 14-én Fülöp spanyol király elfoglalta Katalóniát, intézményeiket és kultúrájukat fel akarta számolni. Ennek emlékére az 1977-ben felállt katalán autonóm kormány nemzeti nappá nyilvánította a dátumot. Számukra azóta sem az a kérdés, hogy mit szól hozzá Madrid, hanem másfél millióan önszántukból utcára vonultak, nem szervezetten és megmondva, hogy ki szólalhat fel” – fogalmazott, majd az RMDSZ szervilis politikáját említette.

Az RMDSZ délután a Székely vértanúk emlékművénél koszorúzott. Kerekes Károly parlamenti képviselő az aradi vértanúk helytállását említette követendő példaként, és szerinte nem lehet közömbösséggel közelíteni a parlamenti választásokhoz, és részvételre buzdított. Frunda György szenátor a magyar szabadságharc után kivégzett három erdélyit, Török Jánost, Gálfi Mihályt és Horváth Károlyt említette, akiknek kivégzésének helyén áll az 1874-ben állított Székely vértanúk emlékműve. „Juttassák be a parlamentbe azokat, akikben megbíznak, akik eddig is önökért dolgoztak, Markó Béla, Borbély László, Kelemen Atilla, Kerekes Károly és jómagam. Az RMDSZ-nek muszáj parlamentbe jutnia, ha nem, akkor mindannyian sírni fogunk. Nem választásra, hanem szavazásra van szükség” – fogalmazott Frunda György.

A két rendezvényen hasonlóság, hogy mindkét helyszínen alig voltak 100–150-en, a megemlékezés a Szózat eléneklésével kezdődött és a himnuszokkal, valamint koszorúzással ért véget.