Az egykori Szent Miklós utca végén álló ispotály mellett már a 18. század elején felépült egy kisebb méretű fatemplom, de a későbbiekben egyre sürgetőbbé vált egy nagyobb méretű kőtemplom építése, amelynek alapkövét 1815. július 31-én tették le. A jövőre 200 éves templom a kerek évfordulón sajnálatos módon még nem tud eredeti pompájában díszelegni.

Megérett a restaurálásra

Lakatos Pétertől, a gyülekezet lelkipásztorától megtudtuk, ő kezdeményezezte a felújítást. „Már első ránézésre is feltűnik: ráfér a templomra a javítás. A falak rossz állapotban vannak, repedezettek, de az igazi nagy gond az ezekbe felszívódó nedvességgel van. Az elmúlt két évszázadban zajlott felújításokról sajnos elmondható, hogy nem minden esetben feleltek meg a szakmai előírásoknak” – fogalmaz a lelkész, majd a betonnal és műkővel pótolt lábazati kövek példáját hozza fel.

A felújítási terv a teljes külső-belső restaurálásra kiterjed. Jelenleg a drénezési munkálatok zajlanak, ami azt jelenti, hogy kialakítják a vízelvezető csatornát, illetve a falak párolgását biztosító rendszert.

„A munkálatoknak húsvét után fogtunk neki, de azt nem tudnám megmondani, mikor fejezzük be” – mondta a lelkipásztor, akitől azt is megtudtuk, hogy a gyülekezetben három-négy éve folyamatosan gyűjtöttek erre a célra. Közben mintha a hívek is belefáradtak volna, ugyanis semmilyen konkrét megvalósulását nem látták erőfeszítéseiknek, csak papírokat: terveket, engedélyeket. Mégis, adományaiknak köszönhetően készült el a 46 ezer lej értékű felújítási terv.

A kistemplomiaknak jelenleg mintegy harmincezer lejnyi pénzük van erre a célra, ami a munkálatok csekély részét fedezi csupán, s a mostani körülmények között csak az isteni gondviselésben bízhatnak. „Az összmunkálatok mintegy 178 ezer euróba kerülnek. Nincsenek külföldi támogatóink, és ebben az ügyben a helyi önkormányzat segítségére sem számíthatunk, mert a városvezetés – a törvényeket sajátosan értelmezve – úgy ítélte meg, hogy műemlék épületek felújítását nem támogathatja. Jövőben újra támogatásért szeretnénk folyamodni, ekkor a templomot övező kerítés felújítására kérnénk támogatást a  hivataltól” – utalva arra, hogy a templomot övező térdmagasságú díszes, vascsövekkel összefogott kőtömbök is elég rossz állapotban vannak.

A B kategóriás műemlék épület restaurálásának finanszírozására egyedül az Egyházak Államtitkárságától (Secretariatul de Stat pentru Culte) kapott ígéretet a lelkész, aki ennek ellenére nem csüggedt el. „Valahol el kell kezdeni, abban a reményben, hogy valamikor vége is lesz. Ha az ember nem kezd bele, biztos, hogy nem lesz belőle semmi” – summázza döntésüket a lelkipásztor.

Régészeti érdekességek

A templom lábazati köveinek levételéig Lakatos Péter is úgy tudta, hogy a templom alapjába helyeztek el néhányat a református temető sírköveiből. Az utóbbi hónapokban zajló munkálatok során azonban kiderült: nem az alapba kerültek, hanem a lábazatot takaró kövekről van szó. Ezek levételekor előkerült egy 1651-ből származó, nagyon jó állapotban lévő, szinte egész sírkő, amelyet Szőtz Dániel emlékének állítottak, illetve egy töredék is, amin csupán néhány betű és szám látszik. A két sírkövet a templomban fogják majd kiállítani.

„A leírások alapján arra lehetett számítani, hogy több sírkő is előkerül majd, mert a templom építésekor volt egy olyan tanácsi határozat, amely engedélyt adott a lekopott feliratú kövek felhasználására. De amelyiket mi találtuk meg, az olyan, mintha a tegnapelőtt faragták volna” – mondta Lakatos Péter, aki azonban nagyon valószínűnek tartja, hogy a lábazati kövek között olyan egykori sirkövek is találhatók, amelyekről a felirat valóban lekopott, vagy amelyekről levágták a szöveget tartalmazó részt.