Megpezsdült az élet Kemény János irodalmi bástyájában

A számos érdeklődőt az irodalom és a színház mecénásaként ismert Kemény János és felesége, Paton Auguszta életnagyságú és teljes alakú képei fogadták a báró egykori dolgozószobája bejáratánál. Odabenn megelevenedett a múlt század első felének pezsgő irodalmi élete: a falról a helikoni írók pillantottak a vendégekre, az íróasztalon itatós párna és fekete Rheinmetal írógép állt, a könyvszekrény tetején Orion rádió porosodott. Mintha a látogatók érkezése előtt állt volna fel az alkotó az asztaltól és zárta volna le a recsegő, varázsszemes készüléket. A könyvszekrényekbe az Erdélyi Szépmíves Céh könyvei és irodalmi füzetei kerültek, azok, amelyeknek kiadását szintén a helikoni találkozókat két évtizeden keresztül szervező, jótékonykodó báró támogatta. „Szinte lélegzetvisszafojtva állunk ma ezen a helyen: az erdélyi Szépmíves Céh és az Erdélyi Helikon kiállítás-megnyitóján, az ősi vécsi Kemény-kastélyban, mely az erdélyi irodalom, kultúra bölcsője, de konok védőbástyája egykori urának, báró Kemény Jánosnak köszönhetően.

Ez a pillanat is bizonyítéka annak, hogy minden külső diktatúra, emberi gonoszság, fondorlatosság ellenére, az Istennek tetsző munka az évszázadokat, évezredeket is túléli. Csak legyen, de legyen vallani és vállalni szándékozó ember” – mondta köszöntőbeszédében Benkő Mihály helyi református lelkipásztor. H. Szabó Gyula, a Helikon – Kemény János Alapítvány elnöke arra intette a jelenlévőket, hogy nem csak számon kérni kell, tenni is szükséges azért, hogy Marosvécs ismét a magyar irodalom védőbástyájává nője ki magát. Ennek érdekében a civil szervezet a kastély könyvtárának újjászervezését tűzte célul, aminek érdekében felhívást intézett minden jó szándékú irodalombaráthoz: amennyiben szeretne, fölöslegesnek vélt köteteivel járuljon az állomány gazdagításához. Az első lépést a kiállítást szervező Kemény-leszármazott, a Magyarországon élő Endre tette meg, aki pályázatokból, adakozásokból és saját pénzéből számos értékes tárgyat, helikoni könyvet és füzetet vásárolt.

A tárlatot megnyitó Szucher Ervin újságíró arra figyelmeztette a népes látogatósereget, hogy mindannyian felelősséggel tartozunk a vécsi várkastélyért. „Államosításától, 1948-tól szinte napjainkig ez a kastély volt a mindenkié és a senkié. A rendszer nevében mindenki széthordott belőle mindent, amit csak tudott, és a bitorlás évtizedei alatt jóformán senki nem tett a szakszerű megőrzéséért semmit. Jelenleg a kastély – úgy is mint építészeti remekmű, úgy is mint történelmi és szellemi bástya – a Keményeké és mindannyiunké. Tulajdonjogilag a családot illeti, felelősség szempontjából pedig mindnyájunkat. Ne hagyjuk elveszni, ne adjuk újkori hódítók illetéktelen kezére és ne engedjük elpusztulni. Kemény Jánosnak, az önzetlen mecénásnak, aki nem a vagyonfölöslegét, hanem a vagyonát fordította az irodalomra és a színházra, valamint az anyanyelvi kultúránk ápolásában és felvirágoztatásában jelentős szerepet játszó helikonista íróknak tartozunk. Tartozunk történelmünk és irodalmunk bástyájának megvédésével, hogy unokáink unokái is részesülhessen e csodás hely látványában és szellemi kisugárzásában!” – hangsúlyozta.

A Kemény család tagjai – akik a tárlat megtekintése után kastélybemutatóra és vetítésre hívták a vendégeket – bejelentették, hogy a kiállítás a helyén marad, és, az épülettel és kertjével együtt bármikor látogatható.