Magyarországi és erdélyi műemlékvédők tanácskoztak Marosvásárhelyen

A Gyorsuló metamorfózis címet viselő nemzetközi rendezvényen mindenki egyetértett a neves anyaországi szakember által megfogalmazott gondolattal. A felszólalók azonban sajnálkozásuknak adtak hangot, hogy a nyugati rossz irányzat Magyarországon és Romániában még hatványozottabban megmutatkozik. Amint az esemény egyik főszervezője, Orbán János, a Maros megyei múzeum művészettörténésze fogalmazott: a jelenlegi helyzet nem sok derűre ad okot, hisz egyáltalán nem valószínű, hogy az építészeti kultúra a műemlékmegőrzés irányába mozduljon. Mint rámutatott, Romániában a műemlékvédelem intézményes hátterének számos hiányossága van, de ez annak is betudható, hogy a szakma képtelen kellőképpen hangot adni kifogásainak, észrevételeinek. Mintegy a házigazda kijelentéseit alátámasztva, Entz Géza hozzátette, hogy a szakmának azért nincs hangja, mert nem rendelkezik társadalmi bázissal.

Egyébként a konferencia kettős cél megvalósítását próbálta: felhívni a figyelmet egyrészt a műemlékekre, illetve a műemlékjellegű építészeti értékkel bíró épületek állapotára, ezek rohamos átalakulására, estenként a pusztulására, másrészt azokra a műemlék-topográfiák szükségességére.

„Ha a műemlékvédelem alapjai is hiányoznak, nem tudhatjuk, mi az amit védeni kell. Ezért fontos számba venni, dokumentálni és a felmérést valamilyen módon hozzáférhetővé tenni” – nyilatkozta Orbán. Emődi Tamás nagyváradi építész is megerősítette, hogy minden egyes erdélyi városban szükség lenne egy ilyen leltár elindítására. „Nem utolsósorban azért, mert olyan léptékű ingatlanberuházások, épületátalakítások történnek nap mint nap, amelyeknek a szabályozatlansága meglehetősen kirívó” – mondta. Hozzátette: Romániában mind a művelődési minisztérium dekoncentrált intézményei, mind az önkormányzatok keretében működő városrendészeti bizottságok túl gyengék ahhoz, hogy gátat vessenek az esztelen rombolásnak.  

A legtöbb építészeti gondot a szakszerűtlen felújítások eredményezik, melyek az épületek csonkításához, deformáláshoz vezetnek. A nem megfelelőképpen végzett külső hőszigetelés, a klasszikus, fából készült nyílászárók műanyagra vagy alumíniumra való cserélése az épített örökség megcsúfolásához vezet. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az utóbbi bő évtizedben az építkezési tevékenység fellendülésével a városi épített örökség helyzete nem jó irányban változott. A válság előtti gazdasági pezsgés komoly és sokszor visszafordíthatatlan nyomokat hagyott a történeti épületállományon. A konferencián az is elhangzott, hogy manapság egy-egy műemlék-felújítást bizonyos marketingfogásokkal úgy is sikeresnek lehet feltüntetni, hogy lényegében nem az.