Magvetés a Nemzeti Színházban

A rendezvényre több mint hatszázan érkeztek Erdély nagyobb városaiból. A jelenlévőknek délelőtt és délután is Johannes Hartl, a németországi Imádság háza vezetője tartott előadást. Hartl megosztotta a hallgatósággal megtérésének történetét, bemutatta az Imádság házát, azt a helyet, ahol Isten dicsőítése és az imádság sosem ér véget: napi 24 órában, az év minden napján tart.

Erdélyben a 90-es évek elején kezdett kibontakozni a Katolikus Karizmatikus Megújulás. Néhányan, akik megtapasztalták a Szentlélek kiáradását az életükben, rendszeresen kezdtek találkozni, hogy együtt dicsérjék az Urat, együtt imádkozzanak. Eleinte többségében házaknál találkoztak, később helyet kaptak a plébániákon, ezáltal még jobban beépülve a plébánia és az Egyház életébe. 2003-ban megalakult az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújulás Tanácsa, s több mint 12 közösség csatlakozott. A marosvásárhelyi közösség a Magvető nevet választotta magának.

A Székelyhon.ro kérdésére Birta Szidónia, a szovátai Siloé csoport tagja elmondta: számára igazi feltöltődés volt a szombati találkozó. „Lehetőségem volt újra beszélgetni olyan kedves nagyváradi, aradi ismerősökkel, akikkel nagyon rég nem találkoztam. Az előadó nagyon közvetlen volt, konkrét példákat mondott arra, hogyan tapasztalta meg Isten jelenlétét, kegyelmét az életében. Az együttlét, a közös imádságok, éneklés, erőt adott, új lendületet a további munkához” – mondta Birta Szidónia, akitől azt is megtudtuk, hogy Maros megyében a megyeszékhelyi katolikus karizmatikus közösség, a Magvetőn kívül Szovátán is van egy ilyen csoport, amelynek a neve Siloé (jelentése: küldött). Ide 7-8 személy tartozik: katolikusok, reformátusok, baptisták.

A karizmatikus találkozó szentmisével zárult, amelynek főcelebránsa Tamás József gyulafehérvári katolikus segédpüspök volt.