Külön útra terelnék a társulatokat

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház két – román és magyar – társulatának a különválását és két önálló kultúrintézmény létrehozását szorgalmazza az intézmény három volt vezérigazgatója. Mihai Gingulescu, Zeno Fodor és Cristian Ioan egy hosszú távú tervet is kidolgozott a Tompa Miklós és Liviu Rebreanu társulatok szétválasztására. A három exdirektor, akik levélben fordultak Daniel Barbu kultuszminiszterhez, valamint a szenátus művelődési bizottságához, tarthatatlannak nevezik a vásárhelyi színházban uralkodó állapotot, melyet megítélésük szerint a jelenlegi vezérigazgató, Gáspárik Attila és a román tagozat vezetője, Alina Nelega generál.

A volt intézményvezetők első sorban a gyengélkedő Liviu Rebreanu Társulatot szeretnék „megmenteni”. „A román tagozat művészeti igazgatója, Alina Nelega az úgynevezett fiatal színház híve és támogatója. Ötletei egy Bukarest-méretű nagyvárosi alternatív színház kistermében érdekesek lennének, mert az adott körülményekhez képest elegendő közönséget vonzanának. De a marosvásárhelyi körülmények ezt nem teszik lehetővé” – írják a társulat vezetőjéről és az általa előnybe részesített nonkonformista repertoárról a volt igazgatók. Az elégedetlenkedők nem csak a műsorpolitikát, de az előadások minőségét is rendkívül kétesnek ítélik. Szóvá teszik, hogy a versenyvizsga nélkül kinevezett Nelega első lépése saját darabjának a műsorra tűzése volt, melynek rendezésére a férjét, a másodrangú szakembernek titulált Gavril Cadariut kérte fel. Továbbá azt is felróják a társulatvezetőnek, hogy bölcsész oklevelével most éppen ő állít színpadra egy darabot. Elképzeléseiben pedig teljesen mellőzi a színház régi, neves művészeit.

A szétválási javaslat apropóját azonban mégiscsak az etnikai vetület adja meg, amit az aláírók nem is tagadnak. Úgy érzik, 1990 márciusa óta, a két társulat tagjai semmiféle érdeklődést nem mutatnak egymás munkája iránt, „ami nem jó, de nem is okoz feszültséget”. Ugyanakkor belátják, hogy a lényegesen nagyobb közönséggel – és ebből kifolyólag magasabb bevétellel – rendelkező magyar tagozat tartja el a román társulatot, ami számos megjegyzésre és félreértésre ad okot. A jelenlegi vezérigazgatóról azt írják, hogy állítólag csak azért került a nemzeti élére, mert Kelemen Hunor volt kultuszminiszter egy magyart akart a vásárhelyi színház direktori székébe. Gáspárik Attilának azt vetik a szemére, hogy kétéves mandátuma alatt kénye-kedve szerint, többnyire versenyvizsga nélkül alkalmazott személyzetet, melynek nagyobb része magyar nemzetiségű.

Önállósodás-pártiak az egykori ellenzők

A legnagyobb gondok a román tagozattal vannak – látta be a lapunknak a levél értelmi szerzője, Zeno Fodor. Szerinte Gáspárikkal nekik nincs semmi bajuk, csak azt nem értik, miért bízta a Liviu Rebreanu Társulat vezetését arra az Alina Nelegara, akit munkájában csak az egyéni érdeket vezérelnek. „Nem mondhatni, hogy nincs egy határozott színházi elképzelése, csakhogy az az elképzelés nem egy Nemzeti Színházba való, hanem egy kistermes kísérleti színházba. Amikor a román tagozat megalakulásának az 50. évfordulóját ünnepeltük, Alina Nelega meg is mondta, hogy őt nem érdekli az elmúlt fél évszázad, a következő ötven évet tartja lényegesnek” – vetette fel az ismert teatrológus. Szerinte Nelega leváltása még nem oldaná meg a gondokat, ezért csakis a sepsiszentgyörgyi és nagyváradi, jól bevált példájú szétválást látja kiútnak. „Sosem volt konfliktus a két társulat között. De azt csak Kárp György volt gazdasági vezető tudná megmondani, mennyi támadás érte innen is, onnan is, mert mindenki azt hitte, hogy a másik tagozat több pénzhez jut” – érvelt a szétválás mellett Zeno Fodor.

Arra a kérdésünkre, hogy miért nem szorgalmazták a szétválást addig, amíg ők ültek a vezérigazgatói székben, Cristian Ioan beismerte, hogy akkoriban meg se fordult ilyesmi a fejében. „Akkoriban más volt a helyzet, nem lehetett volna szétválni – jellemezte a mintegy tíz évvel ezelőtti időszakot Fodor. – Azok az idősebb román színészek, akik valamikor ellenezték a különválást, mára megértették ennek a szükségszerűségét”. Egyike ezeknek éppen a levél harmadik aláírója, Mihai Gingulescu lehet, aki kevesebb mint három évvel ezelőtt holmi bűncselekményként rótta fel a România liberă napilap hasábjain az akkori megbízott vezérigazgató Vlad Rădescunak, hogy az intézmény kettédarabolásával ismét életre akarja hívni az Állami Székely Színházat. Szintén Gingulescu volt az, aki országházi képviselőként, az 1990-es évek elején olyan konyhanyelvnek nevezte a magyart, melyet legfeljebb a színházi folyosókon lenne szabad beszélni.

Keresztes tartózkodik, Gáspárik lemondana

Mind a színház vezérigazgatója, mind a magyar társulat művészeti vezetője a Krónikától szereztek tudomást a három volt direktor leveléről és terveiről. Egyébként Zeno Fodor első reakciója is az volt, hogy megkérdezze, honnan szivárgott ki egy olyan levélnek a tartalma, amin alig száradt meg a tinta?

Míg Keresztes Attila, bizonyos fenntartások mellett akár jónak is tartaná az önállósodást, Gáspárik nem csak az ellene felhozott vádakat utasította vissza, de a szétválást is határozottan ellenzi. A Tompa Miklós Társulat vezetője szerint a magyar tagozatnak csak akkor lenne szabad belemennie egy ilyen játékba, ha komoly garanciát kap arra, hogy különálló intézményként is jól működhet. „Ez csak úgy lehetséges, ha a mi társulatunk is megőrzi a nemzeti státust és a minisztériumi finanszírozást” – szögezte le Keresztes. Ezzel szemben Gáspárik Attila csapdát lát három elődje tervében. „Mi történik abban az esetben, ha a leendő magyar színházat visszaminősítik és a helyi önkormányzat hatáskörében utalják? Valaki elképzelhetőnek tartja, hogy Dorin Florea pénzelni fogja a magyar színházat?” – tette fel a kérdést, utalva a polgármester eddigi hozzáállására. Gáspárik szerint egyébként is kár lenne szétválasztani a két tagozatot éppen most, amikor mind az interkulturalitás, mind a nézők számának növekedése terén komoly előrelépések történtek. Az igazgató nem tartja valószínűnek, hogy a kultuszminisztérium rábólintana „a három nyugdíjas, volt párttitkár konfliktust gerjesztő ötletére”. „De, ha mégis ezt akarják, azonnal lemondtam, ugyanis én nem erre szerződtem” – fejtette ki lapunknak Gáspárik Attila, hozzátéve, hogy tisztában van azzal, hogy álláspontja nem csak a román, de a magyar közvélemény egy, általa szélsőségesnek tartott részét is felkavarja.