Két hatalom között is megtartotta országát

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten Székely Endre református lelkész azzal az ószövetségi történettel példázott, amikor Hágár elmenekül Ábrahám házából, de Isten angyala visszatéríti őt a pusztaságból. „Ugyanígy kérdi meg Isten a mi népünket is, hogy honnan jösz és hová mész.” Mert ez a nép az ezerszázéves történelemből, a tatárdúlásokból, sanyargatott sorsból, elveszített szabadságharcokból jön, de jövője csak akkor lehet, ha lesznek a mindennapos harcokat felvállaló magyar férfiai és gyerekeket vállaló, a következő nemzedékeket felnevelő édesanyái.

Sándor Szilárd unitárius lelkész azt hangsúlyozta, hogy az akadályok előtt az ember segíteni tud önmagán az isteni hittel, vallásos lelkülettel. „Milyen nagyszerű lehetett valamikor régen, amikor egy közösség egyöntetűen tudta felemelni azt, akit vezetőjének elfogadott, akikkel együtt haladhatott azon az úton, amelynek eredménye a mi jelenünk” – mondta Sándor Szilárd utalva Bocskai korára.

Békefeltételeket diktált

„Nem kedvezett neki a kor, amelyben élt” – kezdte beszédét Székely Endre, aki a fejedelem, harcos és politikus Bocskai István személyiségét méltatta. A Habsburg-párti fiatal nemes már 35 évesen váradi főkapitány volt, de a gyanakvó császári udvar félreállította őt. A népét szerető főúr nem élhetett tétlenül a maga birtokán, amikor Básta csapatai kegyetlenkedtek a magyar földön, az ország két pogány között volt prédának kitéve, hogy azt írta egyik krónikás: „aki ezután jön, annak csak a temetés végtisztessége jut”. De a fiatal Bethlen Gábor felajánlja neki az erdélyi fjedelemséget, s innen kezdve a kocka el volt vetve. 1604 októberében legyőzi Belgioso seregeit, maga mellé állítja a hajdúkat és a bihari főurakat, majd csatlakozásra hívja fel az erdélyieket is. 1605. február 16-án visszadja a székelyek szabadságjogait.

Öt nap múlva Nyárádszeredában a székelyek „Erdély törvényes és megválasztott fejedelmének” kiáltják ki, majd áprilisban Szerencsen a magyarországiak is megválasztják, szeptemberben pedig a szászok is felesküsznek neki. Fejedelmi nagysága az volt, hogy alig kétéves uralkodása alatt békefeltételeket diktált az osztrák császrnak, okos politikájával lecsendesítette a török szultánt, megmutatta a világnak, hogy hogyan lehet „két pogány között megmaradni”. Ezért is áll annyi más alkotással együtt Nyárádszeredában is kálváriákat megjárt szobra a róla elnevezett téren, amelyet 1906-ban, az általa kikényszerített bécsi béke 300. évfordulóján emelt számára a hálás utókor.

Térzene mellett koszorúztak

Az istentisztelet végén a helyi Nagy Eszter és Váradi Imre mutattak be rövid műsort középkori vallásos énekekből, majd a főtéri szobornál hajtottak fejet az ünneplők. A helyi Credo adventista fúvószenekar térzenéje kíséretében helyezett el koszorút a szobornál a helyi önkormányzat, Szerencs küldöttsége, a helyi református és unitárius egyházak, a helyi és megyei RMDSZ, a helyi SZNT, MPP, a Bocskai István Iskolaközpont, a Bocskai István Dalkar, a Bocskai István Alapítvány, az EMI és a Marosszéki Vitézi Rend.