Károsulhatnak a cukorrépa-termesztők, de a cukorgyárak is

Közismert tény, hogy az ipari célra felhasználásra kerülő kultúrnövények közül a cukorrépa az, amely az egyik legnagyobb hasznot hozza a gazdálkodóknak, ugyanis állami és feldolgozói támogatást is kapnak.

Annak ellenére, hogy valóban jó pénzt hozna a cukorrépa, a romániai, rendszerváltás előtti 27 cukorgyárból mostanra mindössze négy maradt, s ezek termelése sem korlátozódik kizárólagosan a hazai répa feldolgozására.

Az uniós rendelkezések sem támogatják a honi cukortermesztést. Az országra megszabott kvóta szerint Románia évente 120 ezer tonna cukrot állíthat elő olyan körülmények között, amikor az országos cukorfogyasztás 400 ezer tonna. Ilyeténképpen a nagyobb kvótával rendelkező államok vidáman hozhatják be hozzánk az olcsó cukrot, ami számukra még így is nyereséges. Úgy alakulhatott ki ez a helyzet, hogy tavalyihoz viszonyítva a kiskereskedelemben a cukor ára felére csökkent. A múlt évi 4 lej körüli ár után ma már könnyen találunk 2,50-2,60 lejes cukrot a nagyáruházak pultjain. A nagyon kevés romániai gyár és termesztő kénytelen igazodni ehhez.

A nagyon kevés gyár egyike a marosludasi, most már Tereos nevet viselő. Hellyel-közzel még vásárolható a város megnevezésével ellátott tasakokba csomagolt cukor a boltokban, s ennek ára valamicskével magasabb csak, mint a külföldié.

Amint a gyár vezérigazgatója, Ioan Armenean (aki egyben a Romániai Cukorrépa-feldolgozók Egyesületének elnöke is) kedden egy központi hírügynökségnek elmondta, raktárán jelenleg 35 ezer tonna cukor van, amiből jó, ha el tud adni 4 ezer tonnát, ha az eredeti kvótáját nem kapja vissza. Eladni pedig csak belföldön és az uniós országban lehet, azon kívüli partnerek nem is jöhetnek számításba az uniós rendelkezések miatt.

Még nagyobb baj – mondta az elnök –, hogy a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) egyik központi alkalmazottja mulasztott. A cukorrépa-feldolgozók egyesülete ugyanis kérést fogalmazott meg a brüsszeli hivatalosságokhoz, hogy a romániai túltermelést értékesíthessék az unión kívüli országokba. Az említett alkalmazott azonban elfelejtette időben eljuttatni a dokumentumot Brüsszelbe. Egészen pontosan az történt, hogy „az EU-n kívüli exportra vonatkozó kérés helyett ő azt közölte Brüsszellel, hogy a romániai gyáraknak nincs kvótájuk, ami egy nagy szamárság” – mondotta az elnök. Nincs jogunk exportálni a nem EU-s államokba, a nyakunkon a rengeteg megtermelt cukor. Megvan annak a veszélye, hogy a marosludasi meg a nagyváradi gyár, de a másik kettő sem fog a 2015-16-os időszakban cukrot termelni, mert még a tavalyi mennyiség a nyakán lesz – mondotta el a vezérigazgató-elnök.

Ez a kiesés pedig végzetes lehet úgy a gyáraknak, mint a termesztőknek. Visszaveti, visszafogja őket, s ha 2017-től a tagállamok felső kvótája megszűnik, már nem lesz ki termeljen, de az sem, amiből. Ugyanis, ha a következő idényben nem veszik át a gazdáktól a megtermelt répát, az azután következő idényre már nem is fognak termeszteni. Amikor pedig felszabadul, illetve megszűnik a kvótarendszer, ott állnak majd a gyárak nyersanyag nélkül.