Ismét lobogó zászlóval ünnepeltek

Hiányoznak ma a példaképek, elveszett a hűség, igazmondás, becsületesség – mondta szószéki beszédében Székely Attila kelementelki lelkész. Legyünk mi példaképek abban a társadalomban, amelyben élünk, de legyünk példaképek népként is. Egy nemzet akkor pusztul leginkább, ha lemond önmagáról, identitásáról, nyelvéről, nevéről. Őrizzük meg mindezeket, mert ez Isten akarata is – figyelmeztetett a lelkész, aki Kossuthnak a kápolnai csata után mondott imáját is előadta, majd a helyi iskola diákjai Csíki Ildikó tanárnő vezetésével mutattak be az ünnephez illő, felemelő irodalmi műsort. Ezután a közösség a templomkertben álló kopjafánál koszorúzott, majd átvonult a szemközti Simén-kúriához, ahol 1849. július 30-án Petőfi Sándor is megpihent és ebédelt, mielőtt Bem apó vezetésével Fehéregyháza felé indultak volna.

Esélyt és szabadságot Erdélynek és a magyar nemzetnek

A kúria falán elhelyezett emléktáblák alatt Varga József, Gyulakuta község polgármestere elmondta: ez az a nap, amikor a világon minden magyar szív egyszerre dobban, együtt éreznek a lelkek, találkoznak az imádságok és minden ajkon az hangzik el: Isten áldd meg a magyart. A márciusi ifjak vágya az volt, hogy visszaadják a magyar ember tiszteletét, önbecsülését. A szabadságharc üzenete az utókornak tehát nem lehet más, mint: esélyt és szabadságot Erdélynek és az egységes magyar nemzetnek. Ha ez van a mi szívünkben is, ha érezzük és tudjuk ezt, az acélkapocsként fog minket összekötni, és megadja számunkra, hogy ezen a földön élhessünk – fejtette ki az elöljáró.

Borbély László, a vidék parlamenti képviselője 1848-ra, Európa tavaszára emlékeztetett. A szabadság jobb életet, anyanyelvet, jogokat jelent, ezért harcolt évszázadokon át a magyar nemzet. A politikus a mai viszonyokra és helyzetre is emlékeztetve kijelentette: amit a magyarok akarnak, az nem a román nép ellen van. Ha ezt megérti a románság, akkor Erdélyben, Romániában nem lesz viszály. A képviselő az előttünk álló választások fontosságát is érintette: ott kell lenni, ahol a döntéseket hozzák, mert csak akkor kérdeznek meg minket is, ha erősek vagyunk. Ha összefogunk, eljön a magyar szabadság – zárta beszédét Borbély.

Magyarország miniszterelnökének ünnepi köszöntőjét Lukács Bence Ákos csíkszeredai konzul olvasta fel az ünneplőknek. A Simén-kúria falánál Borbély László, Lukács Bence, a helyi RMDSZ és annak nőszervezete, a Gyulakutai Ifjak közössége és a Petry család helyezett el koszorút.

Zavaros idők következhetnek

Makfalva központjában ismét ott lobogott szombaton nemzeti jelképünk, a címeres piros-fehér-zöld zászló, amelyet tavaly tavasszal a magyarellenességéről elhíresült Dan Tănasa és a rendőrség feljelentése nyomán eltávolíttatott a Maros megyei prefektus. A helyiek remélik: ezúttal végleg „ottfelejthetik” a zászlót a világháborús hősök emlékművénél.

Az ünnepi istentiszteleten Kiss Károly lelkész azt hangsúlyozta, hogy a mai nemzetnek méltónak kell lennie a nagy elődök áldozatához, akik családjukért, nemzetükért életüket adták, és emlékük a mai napig szívünkben él. Makfalva polgármestere ünnepi felszólalásában azt taglalta, hogy 1849-ben elbukott a magyar szabadságharc, de ugyanígy győzhetett volna is, ha akkor vezetőink felismerik, hogy a magyar nemzettel együtt a körülöttünk élő nemzetek is önmagunkra ébredtek, és ha a szerbek, szlovákok, horvátok, románok is a magyarság mellé álltak volna. A jelenlegi bel- és külföldi zavaros politikai helyzetben nem lehet tudni, hogy hova visz a székely sorsa az autonómiáért folyó küzdelem és a nemzeti érdekérvényesítés terén. Nagyon zavaros idők is következhetnek, és jó lesz, ha tanulunk őseink hibáiból és nem visszük tovább azokat – hangsúlyozta Márton Zoltán, mielőtt az emlékműnél az önkormányzat, valamint az SZNT, RMDSZ és MPP helyi szervezetei elhelyezték volna koszorúikat.