Igazi közösségi épület a kiskendi kultúrotthon

A kiskendi kultúrotthont 2008-ban fejezték be, 2009-ben avatták fel – kezdi rögtön a számvetéssel Sagyebó István polgármester, majd rátér a részletekre. 2002-ben lebontották a klubnak nevezett kisebb, régi, düledező épületet, elkészültek a tervek, majd 2003-ban saját alapokból elkezdődhetett az építkezés. A pénzhiány miatt ez nagyon lassan, szinte vontatottan haladt, ezért közben benyújtottak egy minisztériumi pályázatot is, amelyre végül 2008-ban kaptak támogatást. A szerződést nyáron írták alá, az év végéig pedig sikerült befejezni az épületet. Mivel még voltak „simítani valók”, javításra váró minőségi hiányosságok, csak a következő évben avatták fel a Sütő Andrásról elnevezett kultúrotthont.

Minden héten kinyitják

A polgármester szerint a kendi ingatlan a községben a leginkább kihasznált, ezt normálisnak is tartja, hiszen a nagy településen az új épületben számos kulturális programot, műsorokat szerveztek, voltak színházi előadások, és a Bekecs néptáncegyüttes is megfordult néhányszor a színpadon. Egy-két előadással a kiskendi színjátszók is színre lépnek évente: létezik egy baráti alapon szerveződött csoport, amely egy-két lelkes személy kezdeményezésére összegyűl, tanul és szórakoztat. Többnyire felnőttek alkotják a csapatot, de egyre több fiatal is bekapcsolódik. A csoport lelkes irányítója és oktatója Fülöp Jolán egészségügyi szakember.

Aktív tánccsoport nincs a faluban. A Kendi Csillagok éveken át működő tánccsoport volt, de tagjainak nagy része egyetemre ment, így kezdtek kimaradozni a próbák és fellépések, az oktatás is abbamaradt. Ám jól  látszik az, hogy itt évekig foglalkoztak a fiatalokkal, amikor egy-egy mulatságban, szüreti bálban összegyűlnek, az embert jó érzés tölti el, hogy itt komoly munka folyt, a fiatalok megtanulták a néptáncot. Ezért érdemes foglalkozni velük, mert ők húsz vagy akár negyven év múlva is táncolni fognak, és nagy valószínűséggel gyerekeik is megtanulnak táncolni – véli az elöljáró.

Az épületet közösségi alkalmakkor is igénybe veszik, lakodalmak, kisebb családi események, de torok helyszíne is. Átlagban hetente legalább egy rendezvény van benne, ami vidéki viszonylatban igen jó mutató.

Akár egy palota: lépcsők le-fel

Az épület bejárata előtérbe vezet, ahonnan a mosdók nyílnak, továbbá egy lépcsőn az emeletre érünk, egy olyan helyiségbe, ahol kiállításokat is szerveznek, télen pedig állandó klubtevékenységek és asztalitenisz versenyek folynak. Esetenként bútorzatot tárolnak benne, de ezeknek próbálnak más helyiséget biztosítani, hogy a terem télen a lakosoknak közösségi helyként szolgáljon, ahol összegyűlhetnek, beszélgethetnek, s ahol a fiatalok is társasági életet élhetnek. A földszintre visszatérve, az előtérből tágas és minden igénynek megfelelő előadóterem nyílik színpaddal, amelyre színfalakat is szeretnének szerelni. Tovább haladva kisebb rendezvények helyszínéül szolgáló, 40-50 személyt befogadó terem fogad, ezt követően ismét egy előtér. Innen lépcsőn a pincébe juthatunk le, ahol egyik helyiségben közösségi edényeket és eszközöket tárolnak, egy másikat pedig menedékhelynek építettek eredetileg, de a talajvíz miatt nem igazán használható. Visszatérve az előtérbe, egy másik lépcső az emeltre vezet, ugyanis az épület hátsó részében mosdóval ellátott két vendégszobát is kialakítottak. A jelenleg raktárként használt manzárdot is szeretnék lassan átalakítani, hogy ott egy tucatnyi fiatalnak biztosíthassanak szállást abban az esetben, ha testvértelepülésekről ifjúsági küldöttség is érkezik. Nem luxuskörülményeket, hotelszobákat biztosítanának, hanem elfogadható szállást.

Az épület fűtését földgázat használó központi rendszer révén oldják meg, az épület első felét két, a hátsó részét egy harmadik kondenzációs kazán fűti, illetve biztosítja a melegvíz-ellátást.

Nagy bosszúságot jelentenek ugyanakkor a kiskendieknek a környéken tanyázó galambok, ugyanis összepiszkolják az épületet, amelyet legalább kéthetente le kell takarítani. Hálókat is szereltek fel, hogy távol tartsák a madarakat, de csak egyes terekből sikerült kiszorítaniuk őket.

Költséges a fenntartása

Mint minden nagy épületnek, ennek is költséges a fenntartása, folyamatosan javítani kell, hogy megőrizzék az állagát. Tavaly lambériát szereltek a falakra, ami nem is kis összegbe került, igyekeznek kijavítani a hibákat, amelyek azonban itt nem szándékos rongálásból, hanem a használat során keletkeznek. Folyamatosan fűteni is kell, hogy állandó hőmérsékletet biztosítsanak, mert a hőingadozás miatt feldomborodik a parketta. Erre már volt eset, és hetekig kellett folyamatosan fűteni, hogy visszaálljon az eredeti állapot, de nyomai maradtak.

Egy fájdalma viszont van a polgármesternek, és szerinte „ez a román műépítészek gittegyletének agyszüleménye”, mégpedig az az előírás, hogy vidéken csak fa nyílászárókat szabad használni egy közintézményen. Ezt aberrációnak tartja, de kénytelen elfogadni. Elismeri ugyan, hogy szép és tájba illeszkedő a faanyag, de „agresszív és intenzív használatnak van kitéve, az időjárás is gyötri”, ehelyett gazdaságosabb volna egy kinézetre szinte ugyanolyan műanyag vagy akár alumínium nyílászáró. Bár európai alapokból néhány éve felújították, ebben az évben ismét le- és szét kell szerelniük a nyílászárókat, lekezelni a felületeket, kijavítani a tömítéseket, megerősíteni a vasalást, majd visszaszerelni. Ha ezt nem teszik meg rendszeresen, öt év múlva az egész hasznavehetetlenné válik, így még költségesebb lesz a kicserélésük. Rengeteg olyan tevékenység van egy közigazgatási egységben, ami nem profittermelő, ilyen a kultúra és a kultúrotthonok is – ismeri el a községvezető. De mivel igény és szükség van ezekre az épületekre, ezért számukra természetes, hogy költeni kell rájuk. Kiskenden látszik is ennek az eredménye.