Húszéves a nyárádszeredai kertészoktatás, de a folytatás kétséges

Az eddig végzett évfolyamok hallgatóinak mintegy egyharmada, volt tanárok, munkatársak, hazai és külföldi meghívottak jelenlétében ünnepelte huszadik születésnapját a nyárádszeredai kertészeti főiskola, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar (BCEKK) határon túli kihelyezett tagozata. 1993-ban itt beindult az akkor egyedülállónak számító felsőfokú oktatás, ahol a magyar ajkú erdélyiek anyanyelvükön tanulhattak szakmát.

Az ünnepséget a Bekecs alatt Nyárád tere éneklésével bevonuló nyárádszeredai Bocskai Dalkar nyitotta meg, amely a Szózat és a Gaudeamus eléneklése után népdalokkal is jókedvre hangolta a hatalmas termet. A felszólalók ünnepélyesen beszéltek az ünnepi évforduló kapcsán, és csak néha pedzették meg azt a kérdést, amely már jó ideje érlelődik, azaz hogy végérvényesen beszüntetik-e a nyárádszeredai tagozatot.

Szárba szökkent a mag

Móré Tibor, a szilágysági Mocsolyáról érkezett lelkész, a főiskola egykori hallgatója hálát adott az ünnepi alkalomért és hogy sok ember kitartó munkájának immár beérett a gyümölcse. Azt is elmondta, személyesen is mennyi mindent köszönhet ennek az oktatásnak és a kertészeti főiskolai éveknek. Beszédében hangsúlyozta: az itt végzett kertészmérnököknek hivatásuk, küldetésük is van, mindenki hazatérve saját közösségébe, a lassan kiürülő, magára maradó kis falvakban is hitet kell adjon, hogy van jövő. Tóth Sándor polgármester arról a változásról szólt, amelyet Nyárádszereda az elmúlt két évtized alatt megélt a főiskolának köszönhetően is, majd a város nevében mondott köszönetet az intézmény létezéséért.

Dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai konzulátusának vezető konzulja is felszólalt az ünnepségen: húsz éve itt egy látszólag apró magot ültettek el, de az kitartó munkával a mostoha időjárás ellenére is szárba szökkent. A kertészmérnöki képzést azért is nagyon fontosnak tartja, mert az anyaország határain túl nemcsak a szakma, hanem a magyar kultúra felemelését is szolgálja. A konzul elismeréssel szólt azokról, akik ezt a nemes feladatot végezték és példát mutattak húsz éven át.

Hosszú távú befektetés

Dr. Jakab Sámuel dékán, a nyárádszeredai tagozat vezetője ünnepi beszédében visszaemlékezett a kezdetekre is. Elmondta: szükség szülte az 1993-ban beindított kertészmérnöki képzést, amely a Budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem ernyője alatt kezdte működését. Az akkor megálmodott oktatási forma célja, küldetése az űrpótlás volt, ugyanis a Bolyai-egyetemmel együtt 1959-ben Erdélyben megszűntették a magyar nyelvű agrárképzést is. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete akkori országos vezetősége az agrár- és kertészképzést jelölte meg, mint azt az ágazatot, amely az adott gazdasági és politikai helyzetben megvalósítható volt, olyan területként, ahol  igen nagy volt a szakemberhiány. „Magyar ügy volt, misszió a javából” – fogalmazott frappánsan Jakab Sámuel.

Az oktatás gyakorlatilag a semmiből indult, a volt kisipari szövetkezet biztosított termeket és bútorzatot, hatalmas szellemi segítséget kaptak az anyaországból is, aztán felkarolta őket a nyárádszeredai Bocskai István Alapítvány, de nemsokára megjelentek az első anyagi támogatások is, amelyek rendszeressé váltak magyarországi részről. Jakab köszönetet mondott az egyetem dékánjainak, hazai és anyaországi tanároknak, az oktatást támogató szervezeteknek és a magyar minisztériumnak, továbbá a nyárádszeredai elöljáróknak és mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak az oktatás beindításához és fennmaradásához.

A dékán szerint többszörös hozadéka volt a húsz éves nyárádszeredai főiskolának. Négyszáztizennégy személy kapott kertészmérnöki oklevelet, ezek túlnyomó többsége szülőföldjén maradt, sokak elismert szakemberekké váltak. További hatszázan több-kevesebb időre megfordultak a főiskolán, bár oklevelet nem szereztek. Nyárádszeredának köszönheti a Sapientia EMTE, hogy a marosvásárhelyi karán akkreditált nappali kertészmérnöki képzés folyik, tantestületének törzsgárdája is itt nevelkedett, innen verbuválódott. Az Erdélyi Gazda mint hazai magyar mezőgazdasági szaklap főleg az itteni (volt) hallgatók és tanárok időszerű szakanyagával van tele. Nyárádszeredát a kertészeti főiskolának köszönhetően ismerik legtöbben határon innen és túl, várossá válását is részben ennek az intézménynek (is) köszönheti. Olyan hosszú távon megtérülő befektetése volt a magyar államnak a nyárádszeredai kihelyezett tagozat, amely nemcsak az erdélyieket, hanem a magyarországiakat is szolgálja mindmáig – vonta le a következtetést a dékán.

Felelősségvállalás (?)

A nyárádszeredai kertészoktatás megszületésénél bábáskodó dr. Jakab Sámuelt és anyaországi részről dr. Halászné Zelnik Katalint  felállva, hosszasan tapsolta meg érdemeik elismeréseképpen az ünneplő tömeg. A magyarországi szakember a kihelyezett tagozat megszületésről és a kezdeti évekről szólt, majd dr. Hrotkó Károly, a Corvinus Egyetem jelenlegi dékánja szólalt fel, aki az összetartozás kifejezésének kiváló példájának nevezte a nyárádszeredai tagozat létét, ahol az anyaországi oktatók felelősséget is vállalnak nemzettársaikért, a határon túli magyarokért.

Az ünnepi hozzászólók sorából nem maradtak ki dr. Lengyel László és dr. Orosz Ildikó, a zentai és beregszászi kihelyezett tagozatok vezetői sem, valamint László János, a Bocskai István alapítvány elnöke. Az ünnepség végén emléklapokat, díszokleveleket osztottak ki, majd másnap szakmai és honismereti kirándulást szerveztek az érdeklődőknek Marossárpatakra, Marosvécsre, Gyergyószárhegyre, Borzontra és Hármasfaluba.

Senki nem beszél a jövőről?

Mindenki az elmúlt húsz évről beszélt, de senki nem mondta ki nyíltan, hogy megszűnik-e a nyárádszeredai főiskola. Tóth Sándor polgármester visszafogott volt köszöntőjében, „mert tudjuk, hogy mi következik”, míg dr. Halászné döbbenetét fejezte ki a mostani helyzet hallatán, hisz amikor tíz éve ünnepeltek, azt mondták: amíg egyetlen hallgató is lesz, a tagozat működni fog. Beszéde során kétszer is hangsúlyozta: a tudás szelleme emeli fel ezt a vidéket, és meg kell találni a módját a levelező tagozat megtartásának, amely minősített tudást és oklevelet biztosíthat továbbra is. Bár a választ a jelenlegi dékántól várták, dr. Hrotkó is óvatosan fogalmazott: gondolkodnak azon, hogy a jövőben esetleg levelező tagozatot indítsanak be a Sapientia keretében, de amíg „beindulnak a motorok” ezirányban az egyetemen, addig fenntartják a nyárádszeredai képzést és minden hallgató befejezheti elkezdett tanulmányait.