Hitvallás és búcsúzás Nyárádszeredában

Népviseletbe öltözött diákok vitték elől az iskolazászlót és a csengőt, majd hetvenhét végzős diák vonult át az iskolából a művelődési házba a szemerkélő esőben és a Gaudeamus dallamai kíséretében. Tavalyinál valamivel kevesebb, mintegy négyszáz szülő, rokon, vendég volt kíváncsi az elballagó diákokra, akik taps közepette vonultak a színpadra. A Nyárádmente huszonnyolc településéről hetvenhét diák fejezte be ezzel tanulmányait a középiskolában Nyárádselyétől Ákosfalváig, Mikházától Havadig, de voltak olyan félreeső, kicsi településekről is végzősök, mint Ehed, Vadad, Kisadorján, Mája, Torboszló.

Nyárádszereda polgármestere büszke arra, hogy a városban mindent megtettek a modern tanulási feltételek megteremtése érdekében, és a tanárok tudásuk legjavát átadva második szülőként nevelték itt a gyerekeket, akik most úgy mehetnek el innen, hogy büszkék lehetnek az iskolafalakra is – fejtette ki Tóth Sándor. Sajgó Balázs plébános Ferenc pápa szavaival köszöntötte a búcsúzókat, akik az Életnek nevezett vizsga küszöbén állnak. A szív, értelem és kéz mindig legyen összhangban – bocsátotta az atya a diákokat az útra, amely széppé teszi az életet, még ha nehéz is az.

Ideköt a gyökér

„Elértetek egy út végére, reményeim szerint számtalan szép emlékkel, felvértezve olyan tudással és szemléletmóddal, amelynek a későbbiek során fogjátok hasznát venni” – szólt a diákokhoz Oltyán Csaba igazgató, arra biztatva őket, hogy legyen mindig önbizalmuk, ismerjék meg képességeiket, legyenek nyitottak az új dolgokra, soha ne féljenek a csalódástól. „Aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet tőlünk el egészen” – mondta az intézményvezető, aki Ady szavaival búcsúzott: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, / de joggal elvárom mindenkitől, / hogy mindig ember legyen.”

A szülői bizottság elnöke a tanároknak mondott köszönetet, amiért a gyerekeknek gyökereket és szárnyakat adtak, vadhajtásaikat metszették, karmaikat élesítették, szeretettel oktatták, jó szóval nevelték. A végzősöket arra biztatta: legyenek híres tudósok, jó szakemberek, népszerű művészek, sikeres sportolók, de dolgozzanak becsületesen, és ne feledjék el honnan indultak „Gyökeretek ide köt, a szülőföld, Székelyföld, a Bekecsalja, Nyárád tere visszavár!” – intette az elballagókat Balogh Judit.

Léggömbök szálltak fel az égre

A végzősök az iskolától, a tizenegyedik osztályosok a végzősöktől búcsúztak, majd átvették a folytonosságot jelképező sulykot, amely az iskola falára kerülve annak örökségét gyarapítja. Ezután a tanárok kiemelték és díjazták az irodalom, kultúra, sport, idegen nyelvek területén kimagasló tizenkettedikeseket, majd az iskolaelső végzős diákot, Szabó Melinda Laurát, aki eredményeivel, szerénységével, szorgalmával, kitartásával az iskola példaképe lett. A Bocskai István alapítvány a kultúra, hagyományápolás terén kifejtett munkájáért díjazta a végzős Balogh Kincsőt, a Bekecs együttes néptáncosát.

Az ünnepély végén a tizenkettedikesek a főtéren a magasba engedték a reménységet, tisztaságot, hűséget, bölcsességet, szeretetet, összetartozást jelképező zöld, fehér, kék és piros léggömbjeiket, majd ki mosolyogva, ki hangosan zokogva fogadta szerettei üdvözletét vagy épp tudatosult benne élete eme pillanatának súlya.