Fellendített úszósportok a téliesített Víkendtelepen

Marosvásárhelyen leginkább a víkendtelepi olimpiai méretű medence három évvel ezelőtti sátorral való befedése lendített a két honos sportágon, az úszáson és a vízilabdán. Amióta sikerült téliesíteni az 50 méteres medencét, gyermekek ezrei tanultak meg úszni. Az önkormányzat jóvoltából számos óvodai és iskolai kiscsoport járhatott szervezetten tanfolyamra. Ugyanakkor fellendült a teljesítménysport: megsokasodtak és megerősödtek a magánklubok, az úszók még több érmet hoztak az országos és nemzetközi versenyekről, húsz év után felébredt Csipkerózsika-álmából a férfi vízilabda és megszületett az első női csapat, amely a válogatott gerincét is jelenti.

„Nagyon sokat jelent számunkra ez a sátor, még akkor is, ha csak félmegoldásnak számít. Az addigi egy úszócsapat mellett létrejött egy másik is, a vízilabda együttesek száma pedig nulláról négyre ugrott. Egyik úszótanfolyam a másikat követi, így nekünk, a teljesítménysporttal foglalkozóknak is sokkal nagyobb a válogatási lehetőségünk” – sorolta a pozitívumokat Peteley Attila, az Iskolás Sportklub edzője. Szerinte az igazi megoldás egy valódi fedett uszoda építése lenne, amelynek fenntartási költségei lényegesen alacsonyabbak, mint a víkendtelepi „balloné”. Ugyanakkor hivatalos versenyeket is lehetne szervezni.

A víkendtelepi sátorhoz hasonlóan szinte mágnesként vonzza a gyermekeket a Kossuth utcai Maros-híd alatti megújult tekepálya. A Romgaz azok után fogott a létesítmény modernizálásába, miután sikerült megegyeznie a pálya tulajdonosával, az Elektromaros olasz főrészvényesével abban, hogy ötven esztendőre bérbe adja a pályát. „Amióta sikerült korszerűsíteni a pályát, elözönlötték a gyermekek. Pedig addig is eredményes volt a több mint harminc éve világszínvonalon szereplő lánycsapat, ám egy lepukkant sportbázis nemigen vonzotta a fiatalokat” – állítja Tiberiu Bidiga, a megyei sporthivatal egykori vezetője és jelenlegi szakreferense.

Az enyhe telek és az infrastruktúra hiánya szinte eltüntették Maros megyét a sízés térképéről. Míg ezelőtt száz évvel síugrásra alkalmas sáncok is voltak a Somostetőn, ’89 előtt pedig számos lesiklási versenyt szerveztek a marosszentgyörgyi Cinege-tetőn vagy a Maros völgyében, a térség sokáig egyetlen pályával, a szovátaival maradt. Amióta száz kilométeres körzetben több minőségi és aránylag korszerű felvonóval ellátott pályát is kialakítottak, egyre több szülő küldi sítáborba a gyermekét. A vásárhelyiek többsége hétvégeken Maroshévízen vagy a három közül valamelyik bucsini pályán, esetleg Szovátán sízik.