Ezer diák vonult fel

Marosvásárhelyen 1990. február 10-én több tízezren, egyes becslések szerint körülbelül százezren vettek részt a Könyv és gyertya névre keresztelt felvonuláson, követelve, hogy a Bolyai Farkas-iskolát alakítsák tiszta magyar tannyelvű középiskolává, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben pedig biztosítsák a magyar tannyelvű elméleti és gyakorlati oktatást, a magyarok számára garantálják a külön beiskolázási számot. A résztvevők harangzúgás kíséretében, gyertyával és könyvvel a kezükben vonultak fel a Bolyai teréről a város központján keresztül a sportcsarnokig.

Előzmények: magyarul akartak tanulni

Maros megyében, így Marosvásárhelyen is 1990 elején, a decemberi fordulat után lehetőséget biztosítottak a diákoknak, hogy átiratkozzanak magyar osztályokba, és anyanyelvükön tanulhassanak. A hivatalos adatok szerint Maros megyében hét tanuló az elemiből, tizenhat az általános iskola felső tagozatáról, 1047 a középiskolai, 174 pedig a szakközépiskolai osztályokból élt ezzel a lehetőséggel.

A Bolyai Farkas-iskolában akkor 204 diák kérte, hogy az addigi román helyett magyar tannyelvű osztályban tanulhasson tovább. A tanfelügyelőség a megnövekedett igények kielégítése érdekében

Akkor, 35 évvel ezelőtt a szülők, diákok és politikusok azt kérték, a Bolyai Farkas legyen kizárólag magyar, míg az Al. Papiu Ilarian román tannyelvű középiskola. 1990. január végén a magyar tanulók ülősztrájkot kezdeményeztek, így próbála kicsikarni a számukra kedvező döntést. Az akkoriban megalakult Vatra Românească (VR) nacionalista szervezet február 7-én tüntetést szervezett a Bolyai udvarán a román tanulók bevonásával. A jelenlévők

Marosvásárhelyre utazott a két oktatásiminiszter-helyettes is, de ők sem tudtak megoldást találni a kialakult helyzetre. Ezek után szervezte meg a magyar közösség február 10-én a néma, könyves-gyertyás felvonulást.

Egyetlen egy beszéd hangzott el

A 35 évvel ezelőtti felvonuláson egyedül Sütő András szólalt fel. „Ezzel a némasággal, fegyelmezettséggel, példás emberi magatartással, méltóságunkkal többet mondtunk el, mint szónoklatok egész sorával. Az el nem hangzott szónoklatok eszméi, gondolatai és törekvései, vágyai kinek-kinek a szívében élnek, elméjében és törekvéseiben hatnak a jövőben is.

Fontos emlékezni és emlékeztetni

A marosvásárhelyi RMDSZ az akkori eseményekre emlékezve szervezte meg hétfőn délután a Könyv és gyertya felvonulást. A diákok az iskolából csoportosan, tanárok, igazgatók jelenlétében vonultak a sportcsarnok elé. Elsőként a Selyem Zoltán által vezetett Elektormaros diákjai érkeztek, akiket jó pár osztály követett a katolikus gimnáziumból és a Bolyaiból.

Kisebb tanulók is csatlakoztak a tömeghez, amely lassan, de biztosan duzzadt. A fiatalok csoportjai között

Volt ,aki Sütő András-könyvet tartott a kezében, mások Bibliát. Valaki azt is felidézte, hogy amikor Sütő András beszélt a sportcsarnok emelvényéről, ő az épület melletti fenyőfa – akkor még kis csemete – tövében állt. Más arról mesélt, hogy a Bolyai utcából még el sem indult a tömeg egy része, amikor az eleje már a sportcsarnokhoz ért; kisebb-nagyobb utcákon hömpölygött az áradat, és a vásárhelyeik mellett sokan voltak más településekről érkezők.

Maradt még elintéznivaló mára is

Kovács Mihály Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke a Székelyhonnak kifejtette: azért tartja fontosnak megszervezni az emlékező, tisztelgő felvonulást, mert a mai iskolások, fiatalok számára ma már természetes az anyanyelven való tanulás, a közösségi jogok, de 35 évvel ezelőtt a félelem és bizonytalanság árnyékában, de mégis bizakodva álltak ki elődeink mindezekért.

„Tisztelettel adózunk azok előtt, akik akkor vállalták a kockázatot. Sokat haladtunk a kisebbségi jogok tekintetében, de azért a közösség jogos igénye, a katolikus iskola újraalakítása még mindig napirenden szerepel, még nem sikerült rendezni. Bízunk benne, hogy ebben a mandátumban sikerrel járunk” – adott hangot bizakodásának.

A sportcsarnok elé összegyűltek égő gyertyákkal, könyvekkel, tankönyvekkel a kezükben vonultak fel a színház háta mögötti Aranka György-szoborhoz. A város egyik legszebb, de kevésbé ismert alkotása a neves magyar művelődésszervezőnek, történésznek, írónak, költőnek, filozófusnak állít emléket – ő is egy könyvet és egy gyertyát tart a kezében. Itt Kovács Ákos, az ifjúsági szervezet részéről mondott köszönetet a szülőknek, nagyszülőknek, amiért kiálltak a magyarság közösségi jogaiért, a magyar oktatásért, és megígérte, hogy az ő nemzedéke megőrzi mindazt, amit az elődök elértek.

A megemlékezés ünnepi műsorral folytatódott, a Kultúrpalotában elismerő oklevelet adtak a 35 évvel ezelőtti tüntetés szervezőinek, illetve hozzátartozóiknak. A mostani szervezőktől kapott listán Béres András, Borbély László, Demeter András, Gálfalvi György, Jakabbfy Attila, Jakots László, Kikeli Pál, Király István, Köllő Gábor, Markó Béla, Miholcsa József, Sütő András, Szabó György Pál és Szepessy László neve szerepelt.