Emlékezni gyűltek össze Petőfi Sándor marosvásárhelyi szobránál

Az egybegyűlteket elsőnek Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke köszöntötte, elmondta, hogy a Kossuth Lajos és Arany János utca találkozásánál levő parkban 2000-ben állították fel Petőfi Sándor egész alakos szobrát, Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotását. Azóta minden évben megemlékeznek január 1-jén a költő születésnapjáról.

Mi jellemezte Petőfi Sándort? – tette fel a kérdést Demény Péter költő, hozzátéve, hogy mindenki tudja, hogy a Nemzeti dal, a Szeptember végén, vagy a Falu végén kurta kocsma című versek szerzője igazán nagy költő volt. Ady Endre fogalmazta meg a legtalálóbban, amikor azt mondta, hogy „Petőfi nem alkuszik” – mutatott rá Demény Péter, aki arról beszélt, hogy Petőfi belekiáltotta Arany János arcába a véleményét a Toldi olvasatán, amely az ő tetszését elnyerte, de arra figyelmeztette barátját, hogy nem mindenkinek fog az tetszeni, Vörösmartynak azt kiáltotta bele az arcába, hogy nem kellett volna úgy szavaznia, ahogy azt tette, vagy Mészáros Lászlónak is, hogy miért a formaságokkal törődik a forradalom lényege helyett, Jókai előtt pedig nem titkolta, hogy nem szereti Laborfalvi Rózát. Amit gondolt, azt mondta Petőfi, vagyis nem alkudott.

Mit kiáltana ma a mi arcunkba? – folytatta a gondolatot Demény Péter, aki szerint, ahogy annak idején nem törődött azzal, hogy mesterével vagy barátjával áll szemben, most is megmondaná véleményét. Talán arra figyelmeztetne, hogy „az óév eltelt úgy-ahogy, de az új év legyen szabadabb?” – tette fel a kérdést az ünnepi szónok, aki azzal zárta mondandóját, hogy mindenki gondolkozzon el a tükör előtt állva, hogy vajon mit kiáltana az arcába Petőfi Sándor.

Nagy László unitárius lelkész áldása után a jelenlevők, mintegy harminc-negyven személy két Petőfi-dalt, a Befordultam a konyhába és a Kis lak áll... kezdetűt énekelte el, majd az EMKE és a Lórántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület koszorút helyezett el a szobor talapzatán.