Elhunyt Kincses Előd, a fekete március következetes szószólója

– értesült róla a Nethuszár.

Kincses Előd az 1990-es fekete március idején tanúsított bátor és következetes kiállása révén vált ismertté, emiatt az Iliescu-rezsim politikai üldözöttjévé vált, és sokak szerint ő volt az első politikai menekült ebben az időszakban.

Egész életét annak szentelte, hogy feltárja az 1990-es magyarellenes pogrom valódi felelőseit, és küzdött azok elszámoltatásáért, miközben jogászként és íróként is jelentős hatást gyakorolt a közéletre és az erdélyi magyarság önazonosság-tudatára.

Kincses Előd 1941. október 2-án született Marosvásárhelyen. Középiskoláit szülővárosában, a Bolyai Farkas Líceumban végezte, majd a bukaresti egyetemen szerzett jogi diplomát 1964-ben. 1970-ig jogtanácsosként, majd gyakorló ügyvédként dolgozott szülővárosában. A Román Jogászszövetség tagja volt.

1990. január 2-án a Nemzeti Megmentési Front és a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnöke lett. Az 1990. március 19-20-i marosvásárhelyi „fekete március” során alelnöki tisztségében kulcsszerepet játszott az események alakításában.

Az összecsapások után kérte Marosvásárhely magyar lakosságát, hogy menjen haza, ne válaszoljon a provokációra. A helyzet elfajulását látva többször kérte a román hadsereg és rendőrség beavatkozását. A segítség és a rendteremtés elmaradása, a fokozódó összecsapások láttán

Továbbá kérte a környező magyar többségű falvak segítségét, hogy akadályozzák meg a román felfegyverzett parasztok beözönlését a városba.

Az etnikai összecsapások után a román szélsőségesek támadásainak középpontjába került, az első letartóztatások és koncepciós perek időszakában Magyarországon és Bécsben keresett menedéket.

Az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket és ezek közvetlen előzményeit a Marosvásárhely fekete márciusa című könyvében foglalta össze, mely románul, angolul és franciául is megjelent. Életében a valódi felelősök kilétének feltárásán dolgozott.

1991 decemberétől 1992 augusztusáig a Magyarok Világszövetségének volt a főtitkára.

Budapesten ügyvédként dolgozott, majd hazatért Erdélybe, ahol tovább gyakorolta hivatását.

2015-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2017-ben neki ítélték az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly-díját.