Életveszélyesek a Művészeti Líceum tantermei

Ottjártunkkor a teremből már kivitték a gerendát és a törmeléket. A fehérre meszelt mennyezeten jókora lyuk van, a tetőről folyamatosan hull a törmelék, por. Az összesen négy teremből álló épületrészt lezárták, így egyelőre nem tudni, hogy kinek nem jut majd osztályterem, mikor két hét múlva becsengetnek.

Hiába kopogtatunk, dörömbölünk, senki nem segít

A szülőbizottság elnöke, aki felhívta az életveszélyes tantermekre és az egész iskolában uralkodó áldatlan állapotokra a figyelmünket, Koreck Mária kedden elmesélte, hogy már februárban, majd májusban írásos kérést nyújtottak be a polgármesteri hivatalhoz, sőt Claudiu Maior akkori alpolgármesterrel is találkoztak, de kéréseikből semmi nem teljesült. Mint elmondta, a legnagyobb hiányosságokra – a folyamatosan beázó épület, a mellékhelyiségek és használt csempekályhák rossz állapota – semmi megoldást nem találtak, és ezekből semmit meg nem oldottak. „Nem akarunk újjal mutogatni sem a városházára, sem az egyházra, mi azt akarjuk, hogy gyerekeink ne nedves, penészedő, sőt életveszélyes osztálytermekben tanuljanak, zenéljenek, fessenek, hanem normális körülmények között. Azt kérjük, hogy az egyház és a városháza közösen találjanak megoldást és történjen már valami előrelépés” – fogalmazott határozottan a szülőbizottság elnöke, akitől még megtudtuk, a helyzetet az is rontja, hogy kedden a tanfelügyelőségen leváltották a jelenlegi igazgatót, akivel a szülői bizottság jól együtt tudott működni.

Mint kakukk a fecske fészkébe…

A Székelyhon.ro kérdésére ft. Oláh Dénes római katolikus esperes, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia lelkésze elmondta, hogy a marosvásárhelyi önkormányzat évek óta nem fizet bérleti díjat, csak használja az egyháznak visszaadott épületet, mint kakukk a fecske fészkét. „A Csató Béla esperes idejében megkötött szerződésben az áll, hogy a katolikus egyház tulajdonában levő épületet a használója, vagyis a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal kell karbantartsa. Ennek ellenére a hivatal semmi állagmegőrzési munkálatot nem végzett. Többször kértük átiratban, hogy a homlokzaton levő csatornát javítassák meg, cseréltessék ki, de ez nem történt meg. A rossz csatorna miatt beáztak a falak és folyamatosan romlik az egész épület. Mi több, legalább két éve a szerződés is lejárt, és nem voltak hajlandók újat aláírni. Tehát most érvényes szerződés nélkül, ingyen használják a Művészeti Líceum épületét” – hangsúlyozta az esperes.

Ki mond igazat?

Az eddigieknek merőben ellentmond a marosvásárhelyi volt alpolgármester, jelenlegi polgármesteri tanácsadó, Csegzi Sándor, aki szerkesztőségünknek eljutatott közleményében kijelenti: „A szülői bizottsággal és a Művészeti Líceum tanáraival egyeztető tárgyalásokat folytattunk, és Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala igyekszik a legrövidebb időn belül megoldást keresni a régi és rossz állapotban levő épület miatt kialakult problémákra. Ezeknek a problémáknak a megoldása prioritás a városháza számára. Ezen a héten újra felvettük a kapcsolatot a tulajdonos, a római katolikus egyház képviselőivel, és azonosítottunk néhány megoldást. Azt javasoltuk, hogy a római katolikus egyház engedje meg, hogy a fizetendő bért a polgármesteri hivatal használhassa a legszükségesebb munkálatok elvégzésére. Következő lépésként végeztetünk egy szakértői felmérést, hogy minél előbb tudjunk nekifogni a tetőmegerősítési és szigetelési munkálatoknak” – fogalmazott Csegzi Sándor, nem térve ki arra a – diákokat, szülőket, tanárokat és az olvasókat is foglalkoztató – legfontosabb  kérdésre: mikor lesz ebből konkrét munkálat?

A városháza szerint a rendkívül kellemetlen helyzet részben azért alakult ki, mert az érvényben levő törvények értelmében a polgármesteri hivatalnak nincs lehetősége nagyobb befektetést eszközölni, egy olyan épületben, ami nincs a tulajdonában (szerk. megj.: Akkor miért kötöttek olyan szerződést, amelyben vállalták az épület karbantartási munkálatainak elvégzését?). Az önkormányzat jelentős összeget fektetett be a református egyház tulajdonában levő Bolyai-iskola sporttermének felújításába, de a számvevőszék törvénytelennek minősítette ezt a munkálatot, és kötelezte a iskolát, a tulajdonost, hogy a befektetett összeget térítse vissza.

Az biztos, hogy a több mint nyolcszáz diákot nem érdekli a jogi hiányosság, a meg nem kötött szerződés, sőt még az sem, hogy kinek a tulajdonában van az iskola épülete. Ők csak azt szeretnék, hogy elfogadható, civilizált, biztonságos környezetben tanulhassanak, fejlődhessenek, kamatozhassák tehetségüket.