Egymásra talált két régi testvér

Második alkalommal szerveztek Községi Arató Napot, harmadik alkalommal pedig helyi termékek kiállítását és vásárát Backamadarason, hogy hálát adjanak a mindennapi kenyérért és bemutassák értékeiket. A községi napokra a magyarországi testvértelepülés, Abádszalók, és az alig két hete szerződéssel is szentesített „kistestvér”, a felvidéki Búcs küldöttsége is eljött.

A kenyér hűségnyilatkozata

A református templomban az ünnepi istentiszteleten Molnár László búcsi lelkész hirdette az Igét, majd fellépett a búcsi népdalkör és a helyi Harmónia kórus. Koncz László helyi tiszteletes szerint ez az ünnep rávilágít arra, hogy egykor a kenyérnek és aratásnak volt értéke, a kenyér életünk része, akár fehérebbet, akár feketébbet tudunk előteremteni. A kenyérben benne van a  határon túli magyarok hűségnyilatkozata is: jobb nekünk itthon a fekete, mint máshol a fehér. A földi kenyér táplál és erősít, de ilyenkor a lelki kenyeret is áhítozzuk, Krisztust, az élet kenyerét, aki táplál és erősít bennünket.
Ezután leleplezték a közösség és a templom új búzakoszorúját, amelyet a régi, harminc éves mellé helyeztek el. A harang alakú, nemzetiszín díszítésű koszorút a jobbágytelki Orbán Veronka készítette, Szőcs Antal és Turbák Zoltán adományozták az egyháznak, és az életet, a jövőt, az összetartozást és a kenyeret jelképezi.

Újabb emlékoszlopot avattak

A központi parkban két éve állnak a testvértelepülések emlékoszlopai, ez most újabbal gazdagodott: a két település polgármestere leleplezte Búcs oszlopát és elültette mellette az emlékfát. Turbák Zoltán madarasi polgármester szerint e találkozás felemelő percei az élet dícséretét, új reményt sugallnak, továbbá emlékeznek a falu múltjára, igyekeznek megélni jelenét és minél szebbé álmodni jövőjét. Szigeti János búcsi elöljáró egy egykori nagy országról és boldog családról beszélt, amelyeket szétszakított Trianon.

A gyermekeket mostohák póbálták átnevelni, de ők mindig visszavágytak édesanyjukhoz. Két hete a két testvér, Erdély és Felvidék, Backamadaras és Búcs ismét egymásra talált, és ezután együtt álmodhatják azt, hogy visszakerülhetnek édesanyjuk ölelő karjaiba. Azon túlmenően, hogy a testvértelepülési szerződésben foglaltakat meg kell tölteni tartalommal, kötelesek vagyunk jeleket állítani, hogy a következő nemzedék is tudjon a helyes úton járni. Mindent el kell követnünk, hogy az asszimilációt elkerüljük, mert egyre kevesebben vagyunk és oldott kéveként széthullhatunk – figyelmezetett Szigeti János.

Állt a vásár napestig

Harmadik alkalommal rendezték meg a helyi termékek kiállítását és vásárát az óvoda udvarán. A lehetőséggel többen éltek a községbeliek közül: csempekályhával két, dekorglettel egy cég, kovácsoltvassal egy mester jelentkezett, zöldséggel három termelő, borral hét gazda, kézimunkákkal három, mézzel két személy, foltvarással, fafaragással, kapuácsolással, bútorfestéssel, gyertya-, mézeskalács-, ékszerkészítéssel és gyöngyfűzéssel egy-egy. De két standon könyveket is árultak, továbbá a kistérségi LEADER és Natura 2000 irodák is bemutatkoztak. Az egyik legidősebb helyi méhész, Vitus Zsiga bácsi végre beteljesíthette óhaját: a község minden óvodás és kisiskolás gyerekének ingyen adhatott egy-egy pohár mézet is.

Jóindulat és szeretet főtt az üstben

Az udvar másik részében tíz madarasi és szentgericei csapat gyülekezett utcákként (volt olyan, amelyikből két csoport is vállalkozott a feladatra), hogy bográcsaik alá begyújtva finomabbnál finomabb étkeket készítsen a tömegnek. Főtt ott köröm- és birkapörkölt,  bab- és krumpligulyás, székely káposzta, babfőzelék, mindez szeretettel, jóindulattal és el nem árult receptek szerint fűszerezve. A zsűri lassan, hozzáértően végigkóstolgatta, majd eldöntötte, hogy kié a legeredetibb, legfűszeresebb, legvendéglátóbb, leggyorsabb, legbeszédesebb, legésszerűbb készítmény.

Előkerült a gólyaláb

Miután mindenki kedvére válogatva jóllakott, a színpadon kulturális műsort kínáltak a szervezők: felléptek a madarasi Kincses és a szentgericei Gyöngyös bokréta két-két korosztálya nyárádmenti, mezőségi, vajdasznetiváni, Küküllő vidéki táncokkal, és nem maradt el a reneszánszát élő gericei üveges tánc sem. Fellépett az abádszalóki Csillaghúr és a Tücsök trió népdalkör és citerazenekar, a búcsi Csemadok népdalkör, a madarasi hagyományörző népdalkör és a citerakör.
A templomkertben az abádszalóki Tisza-tó Régió Ifjúságáért Egyesület népi gyermekjátékokkal és kézműves foglalkozásokkal várta a gyerekeket, akik ismét felfedezhették a karikázás élményét, a gólyaláb vagy hordólovaglás nehézségeit, és egyéb játékokban is ügyeskedhettek.
Ez alkalommal az önkormányzat megtartotta huszonöt községbeli ifjú nagykorúsítási ünnepélyét is, majd este egy helyi zenekar szórakoztatta a táncolni, bulizni vágyókat.