A tömeg ugyanazon a helyen gyűlt össze, mint 27 évvel ezelőtt december 21-én. A tornyos városháza előtti járdán helyezkedett el a tüntetők zöme, egy kis része benyúlt a Ferenc József (Enescu) utcába, a túloldalon pedig a Városháza utcába.

Az álldogáló, beszélgető csoportok között áthaladva, a sok száz közül egy tábla körül összegyűlt fiatalokat kérdeztem, miért azt írták a táblára, hogy ne hatálytalanítsák (abrogare), hanem érvénytelenítsék (anulare) a sürgősségi rendelettel bevezetett jogszabályokat. Azért, magyarázta egyik fiatal, mert a hatálytalanítás azt jelentené, hogy néhány esetben még alkalmazható lenne, amíg a hatálytalanításról szóló döntés érvénybe lép, míg az érvénytelenítés esetében, ha alkalmazták is valakikre, akkor is visszavonják az alkalmazást.

„Mi pontosan azért vonultunk utcára, hogy senkit ne lehessen kimenteni, mert akkor a törvény nem-alkalmazása is csak félmegoldás lenne” – magyarázta a kérdezett. A közelükben jó hetvenes, magyarul beszélő férfit szúrtam ki. „Azért jöttem ki, hogy az unokáim egy becsületesebb világban élhessenek. Gondoljon bele, ezelőtt harminc évvel mi nem jöhettünk ki tiltakozni, mert úgy elvittek volna, hogy hírünk sem marad. Most, hogy lehet, használjuk ki ezt a  lehetőséget. Ha már magunkért nem tudtunk utcára menni annak idején, legalább az utódainkért tegyük meg most” – mondta az idős férfi.

Egy beszélgető csoport mellé szegődöm. Arra a kérdésre, hogy miért vannak itt, magától értetődő egyszerűséggel válaszolnak, egyszerre többen is – hát mert a szomszédok, barátok kijöttek, úgy gondoltuk, nekünk is itt a helyünk. Egy közelben álló fiatal férfi, aki háromszínű zászlót lenget, közbeszól – azért jöttünk a legtöbben, hogy helyrehozzuk a hibát, ami a választáskor történt. Ez a helyzet azért alakulhatott ki, mert sokan nem mentek el szavazni, így újból az újkommunisták kerültek hatalomra, s azt csinálják, amit épp akarnak saját maguk hasznára.

A bukszusbokrok sarkánál féltucat nyolc-tíz éves gyerek fúta a vuvuzelát jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Amikor lélegzetvételnyi szünetet tartanak, megkérdem: magatokra jöttetek ki? Neeem, anyuék ott vannak elől, ahol a táblák vannak – válaszolják. A bukszusokon valaki ottfelejtett egy feliratot: Iratkozz be az Önkéntes Börtönépítők Pártjába (Înscrie-te în Partidul Constructorilor Voluntari de Penitenciare).

Nyolc óra körül a tömeg meglódult, rendőrségi kísérettel elindult felfelé a főtéren. Fegyelmezetten a járdán mentek, s ekkor már kiabáltak is, lemondásra biztatták a kormányt és a DNA-t éltették. A főtér felső végétől visszatért a tömeg, s újból birtokba vette a városháza előtti teret, de már az úttest felét is elfoglalták. Valószínű ez lehetett az egyezség, mert a rendőrök nem tiltakoztak, a Baross Gábor utca sarkánál  leállították a forgalmat, a téren kiálltak az elválasztó sávhoz, hogy biztosítsák az embereket. Fél kilenc körül egyre sűrűbben csoportosultak az okostelefonok köré, nézegették a legújabb híreket, de egyöntetűen kijelentték, hiába a visszavonási ígéretek, nem mennek haza, és holnap is kijönnek, ebben a kormányban már nem lehet bízni.