CEDO: kártérítést kell fizetni az abafájai romáknak

Összesen 37 személy perelte be az országot, illetve a román kormányt az őket ért atrocitások miatt, anyagi és erkölcsi kártérítést követelve. A CEDO tíz személynek nem, de a többi 27-nek elfogadta a panaszát, és részben kártérítési igényét is. A sértett személyek szerint ütlegelték őket, sokukat meglőtték gumilövedékkel, de éles tölténnyel is a rendőrségi alakulatok, amelyek túllépték hatáskörüket. A különleges rendőrségi erők 2006. szeptember 7-én könnyfakasztó gránátokat is használtak a megtámadott és ellenállást nem tanúsító cigányok ellen, akik közül sokat súlyosan bántalmaztak.

A kifizetés módjáról egyelőre nem tájékoztattak, ám az ítélet jogerős, a kártérítést ki kell fizetnie az államnak.

Jelen cikk szerzője és Bögözi Attila újságíró korabeli tudósításai szerint 2006. szeptember 7-én délután három óra körül egy szászrégeni bár teraszán ült a megyei rendőr-felügyelőség egyik pihenőszabadságát töltő tisztje (mellesleg maga is roma nemzetiségű) családjával, amikor két személy szidalmazni és fenyegetni kezdte az asztaltársaságot. „A nyomozás első szakaszában kiderült, hogy a büntetett előéletű 33 éves B. Augustint és a 27 éves C. Attilát a rendőrtiszt korábban egy bűneset kapcsán kihallgatta, s most ily módon akartak bosszút állni a kivizsgálást lefolytató tiszten” – fogalmazott egy aznap esti rendőrségi közlemény. A rendőri és különleges alakulatok (DIAS) tagjaiból álló karhatalmiak és a romák közötti, szeptember 7-én történt véres összecsapásban az első hivatalos bejelentés szerint 15 polgári személy sebesült meg, két rendőr ápolásra szorult.

Másnap kivizsgálásra Maros megyébe érkezett az Országos Rendőr-főkapitányságtól Gheorghe Popa rendőrfőkapitány-helyettes. Elmondta: az incidens nyomán a rendőrség operatív csoportot indított az Abafájai-lakótelepre, hogy a két rendbontót lakásukon azonosítsák és előállítsák. Őket támogatta egy hét főből álló különleges DIAS-alakulat. A rendőrfőkapitány egy sajtótájékoztató során elismerte, hogy a kivonult erők a könnygáz, füstbombák és gumisörétek mellett éles lövedékeket is használtak, de csak a levegőbe adtak le ezekkel riasztólövéseket. A kivonult rendőri erők a főkapitány szerint nem akarták őrizetbe venni a két roma férfit, csupán át akartak adni nekik egy-egy idézőt, hogy másnap jelenjenek meg a rendőrségen.

„Két kocsi jött, elöl a milícia, hátul a DIAS, és semmi szó nélkül, asszonyt, gyermekeket, akit értek, lőttek minket, mint a kutyát. Egymásnak hátat fordítva szórták a halált, s mikor pisztolyaikból kifogyott a golyó, kivették a puskákat, vagy hatot, s azzal folytatták a mészárlást” – idézte fel nem sokkal a történtek után a részleteket Biga József roma városi tanácsos. Elmondta: nemcsak gumi-, hanem éles golyóval is lőttek, egyik húgát – akit ilyen golyóval ért találat – még akkor is a marosvásárhelyi sürgősségin ápolták. A 13 éves Moldovan Mihait jobb felső mellkasán érte lövés. „Egyetlen vétke, hogy rosszkor rossz helyen tartózkodott, s nem tudott idejében elbújni a cigányokra zúdított golyózápor elől.” Kalányosi Ildikó könnyekkel küszködve mesélte: „Édesanyám a ház előtt üldögélt, ott lőtték meg. Most az intenzív osztályon van, állapota súlyos, de segíteni sem tudtam rajta, mert 16 éves fiammal futottam a kórházba. Őt is meglőtték.”

Az eset után Mohácsi Viktória és Lévai Katalin EP-képviselők, illetve a bukaresti Romani Criss és a marosvásárhelyi Pro Európa Liga munkatársai helyszíni szemlét tartottak a szászrégeni Abafája nevű cigány telepen. Az emberjogi bíróságra akkor került a panaszosok ügye, amikor a hazai összes lehetőséget kimerítették, és nem találtak jogorvoslatra.