Bözödi Györgyre emlékeztek

Az unitárius templomban Kecskés Csaba esperes tartott megemlékező prédikációt, majd a helyi iskolások mutattak be műsort Bözödi verseiből és népdalokból Fülöp Noémi tanárnő és Fülöp Tünde tanítónő irányításával.

Az ünnepség Bözödi szülőházánál folytatódott, ahol a félszáz érdeklődőt a szervező Bodor Péter Művelődési Egylet elnöke, Kovrig Magdolna, az önkormányzat nevében Tar András alpolgármester köszöntötte. Szilágyi Magdolna, Meleg Erika és Fülöp Dorottya verset adott elő, László Otília elbeszélést, míg Balázsi Anna-Mária népdalokat énekelt, Csizmadi Kinga fuvolán játszott. Meghallgattak egy Bözödi Györggyel készült régi rádióinterjút, amely valósággal az emlékezők közé varázsolta az írót, sajátos humorával. Ezután kötetlen beszélgetésben néhány bözödi lakos elmesélte az íróhoz fűződő emlékeit.

Baráti társaság alakulhat

Az ünnepség keretében Tóth Domokos tartott ismertetőt az íróról-költőről, Jakab Éva Cseke Péter írása alapján szólt a Székely bánja című műről. Az emlékünnepség keretében koszorúkat helyeztek el a szülőház falán és a sírkertben. Kovrig Magdolna javaslatot tett, hogy alakítsák meg a Bözödi György Baráti Társaságot, amely összegyűjtené az íróhóz fűződő emlékeket, magánkézben lévő leveleket, iratokat és tárgyakat.

Sorsa is csak töredék

A hányatott sorsú író-költő 1913. március 9-én látta meg a napvilágot a faluban, Jakab Lajos és Berei Judit hatholdas földműves szülők hatodik gyermekeként. Szülőfalujához, ehhez a világhoz való kötődését és hűségét azzal is kifejezte, hogy íróként felvette a Bözödi nevet, csak itthon szólították következetesen Jakab úrnak. Nemzedékének egyik legsokoldalúbb egyénisége volt, aki a háborúkat követő zord időszakban, a mindenfelől érkező aljas támadások, meghurcoltatások kereszttüzében kellett helytálljon.

Elbeszéléseiben szeretettel figyel a népéletre, az ártatlanul szenvedőkre. Négy évi kitartó kutatás után készül el a Székely bánja című falukutató szociográfiai műve, amely az erdélyi magyarság és a székelység valódi sorskérdéseit állította előtérbe. Bözödi számára szülőfaluja a világot, a néplélek ismeretlen mélyeit is jelentette, ezért előszerettettel gyűjtött itthon, és lejegyezte az egyik utolsó nagy népi mesemondó, a bözödi Bágyi János történeteit is. Életműve töredék: a maradandó, befejezett nűvek mellett rengeteg félkész írása maradt hátra. Ő maga is így vallott: „Töredék, töredék fájdalmas életem roncsa,/ Sorsom is csak töredék…”