Enyhült a törvény szigora

Az új Btk. szerint a kerítésért továbbra is börtön jár majd: a törvénysértők akár tizenöt évet is ülhetnek. Jogászok szerint a változtatással az a gond, hogy miközben dekriminalizál, nem legalizál. Vagyis elmaradnak azok a pozitív hatások, amelyeket a legalizálás mellett érvként fel szoktak hozni, miközben megoldást nem jelent semmire.

A rendőrségnek nem okoz gondot

A megyei rendőr-főkapitányság szóvivője, Andreea Pop felügyelő-helyettes elmondta: lényegében az történik majd, hogy nem állítanak össze bűnügyi dossziét a rendőrök, nem bűncselekmény ügyében folytatják le a bizonyító eljárást, hanem kihágási jegyzőkönyvet töltenek ki. Nem bűncselekmény, hanem szabálysértés miatt kell majd intézkedni. Ha bűncselekmény kategóriába tartozik a prostitúció, nehezebb és bonyolultabb a bizonyítási eljárás, míg a szabálysértés estében más, egyszerűbb bizonyítási eljárás szükségeltetik. Ami az eddigi és a jelenlegi helyzetet illeti, a szóvivő elmondta, a közhiedelemmel ellentétben a megyebeli rendőrök eddig is állítottak össze bűnügyi dossziét prostitúció miatt. A rendőrségi tevékenységet kevésbé – csak a besorolás tekintetében – érinti a módosítás.

Nem szabad lazítani az erkölcsi normákon

A Maros-Mezőségi Egyházmegye espresét, Jakab Istvánt is megkérdeztük az ügyben.

„A Biblia tanítása alapján mi keresztyének valljuk, hogy a szexualitás Isten ajándéka, ha megfelelő módon, a házasságban élünk vele. De mint minden más ajándékkal, a nemiséggel is bűnös módon visszaélhetünk, el egészen addig, hogy a nemi vágyak önző módon való kiélése komoly testi, lelki károkat okoz az egyén és a közösség életében. A Szentírás tanítása szerint a prostitúció nemcsak tilos, hanem elfogadhatatlan, bűn” – mondja a református esperes.

„Az államnak feladata, hogy törvényei által védelmezze a közerkölcsöt. Sajnálatos és felháborító, hogy a hatalom, amikor azt tapasztalja, hogy nem sikerül egy meglévő törvénynek érvényt szerezni, enyhít annak szigorán is” – mondata a galambodi lelkész-esperes.

Másként kezeli a társadalom

A februárban életbe lépő törvényben Sántha Ágnes szociológus azt látja, hogy a társadalom egyre enyhébben ítéli meg a sokáig elítélt cselekedeteket. „Hasonló ez kicsit ahhoz, hogy a homoszexualitás is hosszú ideig büntetőtörvénykönyvi cselekménynek minősült, és viszonylag későn – a rendszerváltás után jó pár évvel – vonták ki a büntetőjogi kategóriából. Ez a döntés is azt mutatja, hogy a liberalizálás irányába kezd eltolódni ezek a társadalmai megítélése. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy a következő években egészen biztosan nem jutunk el odáig, mint számos nyugati ország, amelyekben az örömlányok egyéni vállalkozást nyitnak, helyiséget bérelnek, s a kötelező orvosi szűrések után ott fogadják az ügyfeleiket, emellett rendesen adót, társadalombiztosítást fizetnek a jövedelmük után. Belgiumban például ebben a formában legális a prostitúció, de nem hiszem, hogy Románia rövid  időn belül eljut idáig” – vélekedik a szociológus.

„Minden este megbüntetnek ötszáz lejre\"

A kérdésben megkerestük a jövendőbeli szabályozás érintettjeit. Kisebb csoport örömlánnyal beszélgettünk, akiknek látszólag fogalmuk sem volt a büntetőtörvénykönyv eddig érvényes szabályozásáról. „Nem zárnak börtönbe, hanem minden este megbüntetnek ötszáz lejre” – mesélik nevetve a valóban abszurd helyzetet, majd egyikük meg is mutatja és megengedi, hogy lefényképezzük a friss, valószínűleg előző este kapott büntetését. „Úgy nézzen ránk, hogy mi itt együtt huszonötmillió régi lejt érünk” – folytatják, majd az egyikük azt meséli, hogy „négyszázötven millióval” tartozik a polgármesteri hivatalnak. Amikor rákérdezünk, hogy törlesztik-e a minden este rájuk rótt büntetésüket, nekünk szögezik a kérdést, hogy ugyan miből fizethetnék ki, amikor reggelig alig kerül ki száz lej. Kiderült, hogy volt idő, amikor a bírságaik érvénytelenítése végett közmunkázniuk kellett, de az az idő már régen lejárt. „Én voltam egyedül börtönben, akkor minden este 30 lejre büntettek, és végül több mint ezer lejjel tartoztam. Akkor egy hónapra börtönbe zártak, de az már rég volt” – mesélte a rangidős csoporttag. A beszélgetés során kiderült: az utcalányok tudják, hogy az általuk kínált szolgáltatások törvénybe ütközők, de „mit csináljunk, valamiből meg kell éljünk” – magyarázzák.